Van olyan aki együtt maradt kamaszkori/első szerelmével?

az én környezetemben ez egyáltalán nem ritka, két osztálytársam 25 évesen sszejött, most született meg kisfiuk, egy karra jártak az egyetemen, mindeketten tanárok. Tudom, hogy hatalmas szerelem volt az első két évben, aztán a fiú egyszer félrelépett, onnan hogy a barátnője megbocsátott neki már minden kivánságát leste és AZÓTA is nagyon megbecsüli és szégyelli magát. (csak egy részeg csók volt.)

Nem tudom ez ide számít e de én 18 évesen jöttem össze a férjemmel, ő akkor volt 21 és én még gimibe jártam. 2 év után elhatároztam, hogy szakítok emrt elmúlt a szerelem és inkább élek szenvedéllyel, szerelemben majd az uj párommal mint h békés kicsit unalmas szeretetben vele. Na ez addig tartott mig egyetem második évében el nem mentem erasmusra fél évre. Piszkosul hiányozott és kijöttem abból az akkori hullámvölgyből, a következő évet utazgatással töltöttük (együTT) ami még jobban összekapcsolt minket és megszűnt az unalmasság érzés, most 30 vagyok és már összeházasodtunk, gyereket szeretnénk. Soha nem bántam meg h vele maradtam.

Szep es jo bizony.

De ez ma mar csak gyerekmese.

Konstatald azt is, hogy 1-2 kivetellel ezek mind kb rendszervaltas, vagy azelottiek, akik osszejottek, mas kor, mas nezet, mas rendszer, akkoriban sok ilyen volt, nem ment ritkasagszamra ez. Ma mar...alom, delibab.

Mi elsők voltunk mindenben egymásnak.

Aztán jöttek hullámvölgyek, kétségek, de mindig visszataláltunk egymáshoz.