Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Adnátok tanácsot?
Tavaly nyáron kiferült, hogy férjem beszélget egy másik nővel. Én jöttem rá véletlenül (belenéztem a telefonjába). Mindent vele beszélt meg, még azt is vele akarta, hogy lehet, hogy méhen kívüli terhességem van. (Nem az volt, minden rendben a babával, 32 hetes vagyok). Voltak intim képek is, nyilván ő meg udvarolt neki rendesen. Azóta is rémálmok gyötörnek, hogy megint van valakije. Ma 2x ébredtem sírva emiatt. Egyéblént ő az a fajta...legalabbis az volt, akiből ki sem nézné az ember. Hogyan tegyem túl magam rajta? Nem akarom így leélni az életem, mert bele fogok bolondulni. Próbálom elnyomni, de nem mindig sikerül, időszakosan előjön. Fogalmam nincs mit tehetnék, nem tudok benne megbízni ezzel kapcsolatban.
Még valami..
Tudom, hogy hülye vagyok, de annyira vágyok arra, hogy ugyanezt megtegyem vele, csak hogy érezz mennyire fáj..
De képtelen vagyok rá, nem tudnám megtenni. Gondolom ez is valamilyen szinten normális, csak néha elgondolkozom, hogy tényleg ezt akarom, tényleg így akarok élni ezzel az érzéssel? Egyszerűen nem múlik a dolog, pedig már több, mint fél éve volt. Ha látok is valami furcsát egyből közlöm vele. De ebből persze csak a vita van meg, hogy soha többé nem tenne ilyet stb..
Mégis van egy megérzésem, hogy megint van valaki.
Kérlek ne adjatok olyan tanácsoty hogy váljak el, mert nem szeretnék. Szeretem, mindent megtesz értünk, vele akarok maradni, csak valahogy ezeket a gondolatokat ki kéne söpörnöm a fejemből.
Sose láttam, hogy akár csak megnézett volna egy másik nőt az utcán.
Múltkor rákérdeztem, hogy szokott-e nőket nézni..hát nagyon tagadta, de el is röhögte, tehát valószínűleg mostmár igen. Csak azt nem értem, ha tudja hogy mi lehet a következménye, miért csinálja? Az nem indok hogy feláll neki....
Egyébként nem voltam veszélyeztetett terhes, így volt szex is. Most sem vagyok, csak inkább hanyagolom az együttléteket, mert nagyon keményedek. Ezt úgy értsétek,.hogy van amikor kiegyenesedni sem tudok.
válasza:#4-esnek
Off.: A kapcsolat elején ezt elmondod a aktuális partnerednek? Hogy szokták fogadni?
Csak kíváncsiságból kérdezem. Én elfogadom, hogy vannak emberek, akik nem alkalmasak a monogámiára, amivel nincs is baj, amennyiben ezt tisztázzák egy kialakuló kapcsolat elején.
válasza:Akkor nem megyek bele a játékba, nem?
Amúgy mikor megbeszéltük akkor azt mondta, hogy ő csak szexuális jellegű kapcsolatot keresett...szóval ő keresett, nem a csaj.
Csak azt mondjátok meg nekem, hogy legyek túl ezen? Meddig fog még tartani? Mennyi idő mire a bizalom újra kialakul?
válasza:Azóta beszélgettem pár pasival itt gyk-n. (Nem volt komoly egyik sem, csak pár mondat)
Elmondtam a férjemnek is..
Tudjatok mi volt a reakció?
Kb semmi...mint, aki le se sz..ja.
Úgy kellett kihúznom belőle, hogy mit érez..féltékeny-e stb...
Az volt a válasz, hogy megbízik bennem.
Hogy őszinte legyek kicsit szarul esett.
Ennyire nem számítanék?
Meg azt mondogatja, hogy találjam ki, hogy hogy lenne jobb nekem, mondjam el, megteszi. Mármint, hogy kicsit felejtődjön a dolog. Nekem kéne kitalálni? Neki kéne teperni..
Mindegy is, ezek után még nagyobb törés van bennem.
Kedves Kérdező!
Én 29 éves nő vagyok, és nekem is volt egy hasonló "megcsalásos" ügyem a férjemmel.
Beszélgetett egy bigével, intim képeket küldözgettek egymásnak, kiélték a képek okozta örömet, stb. Ez 3 éve volt, és bizony az elején ugyanígy éreztem, mint te, és mindezt olyannyira, hogy majdnem ráment a házasságunk.
Kb 1 évig martam, hogy mit tett, hogy hogy képzelte, és nem jelentek neki semmit, és az akkor már óvodás ikreink sem! Már külön szobában aludtunk, alig beszéltünk, idegenekként éltünk egy fedél alatt.
Amikor a szüleink..nem mi... rájöttek a problémára, akkor leültek beszélgetni velünk ,hogy legalább a gyerkőcök maitt embereljük meg magunkat. Elküldtek minket párterápiára és nehezen bár, de mentünk is.
Na az votl az ami megváltoztatott mindent!
Kb 4 alkalom után képes voltam hinni a férjemnek ,hogy semmi nem volt, csak elhanyagoltam.
Ez nem mentség, de hála a terapeutának meg tudtam nézni a másik oldalt is.
IGEN! Elhanyagoltam, mert csak a gyerekekre figyeltem, nem figyeltem ,hogy magányos a kapcsolatunkban, hogy nem foglalkozom vele, csak magammal, és a gyerekekkel. Pedig szólt... olyan sokszor szólt, és próbálkozott szép szóvaal, kedvességgel, terheket vett le rólam, de nem becsültem meg... egy boszorka voltam.
Persze amikro kiderült az egész, akkor méginkább... Csak bosszút akartam állni, csak azt néztem hog Én, ÉN, ÉN! Am iegy szintig jogos is volt, de nem néztem ,azt ,hogy:
Én hajszoltam bele, és bár nem kellett volna ezt tennie, én csináltam legalábbis részben.
Amikor kiderült a megcsalás ténye, akkor 2 hétig anyáméknál laktunk. Mindennek elhordtam mindenkinek, mire meggyőzött, hogy beismeri vétkét, bánja, és költözzünk vissza. Belementem, talán csak a gyerekek miatt. 1 hónap után újra egy ágyban aludtunk. Normális család voltunk. Látszólag. De a tüske bennem volt, pont mint benned. Martam ahol tudtam. Tudat alatt, de ezt tettem. Aláztam, rúgtam, haraptam, vertem lelkileg, zaklattam a dolgokkal, társaságban utalgattam a barátaink előtt, a csaldá előtt. És tök jogosnak itéltem meg. És valóban sérelmeztem hogy Ő nem szentel ennyi figyelmet ennek, és nem foglalkozik vele ennyire. Végül kapott egy idegösszeroppanást...durva dolog volt, halálra rémültünk. Ekkor jött az a rész amikro a szüleink leültek beszélni velünk.
Elzavartak minket ugyebár terápiára.
Na ott a terapeuta világított rá, hogy tulajdonképpen bosszú hadjáratot folytatok, és én teszem tönkre, mert bár jogos a fájdalmam nem látom meg hogy megbánta és mennyire ki akar engesztelni, csak bántom, és bántom folyamatosan.
Persze a terapeuta nyakának estem ,hogy nehogymár én legyek a hibás, és otthagytam...
De ahogy kiszellőztettem a fejem rjöttem ,hogy a férjem valóban megbánta, és z eset óta akrmiylen banya is vagyok vele, akármennyire is tönkreteszem az életét, törődő, kedves, és nagyszerű férj és apa. Csak egyszerűen a bosszútól, a keseredettségtől, a csalódottságtól nem láttam, és nem fogtam fel ,hogy megváltozott. Nem akartam látni, mert bántani akartam.
A végére mindketten ott zokogtunk a terapeuta előtt és esdekeltünk egymás bocsánatáért. Mindketten hibásak voltunk. Én eltaszítottam magamtól, Ő félrelépett, Ő megbánta, Én továbblöktem, és ÖLTEM Őt, Ő kitartott, ameddig bírt. Aztán megértettem ,hogy ez nem veezet sehová és vagy megbocsáltok, vagy vége.
Megbocsáltottam. Őszintén. Be-be villan, szarul esik, de leülünk és megbeszéljük, randizni járunk. Ha bajom van elmesélem higgadtan, nem nyírom az idegeit. ÉS BOLDOG CSALÁD VAGYUNK!!! Msot várjuk a harmadik picikét, és a férjem nagyszerű férj, szerető és apa!
Szóval ne csináld amit csinálsz, és értsd meg Őt is vagy hagyd ott! Ez a két lehetőség van. Vagy mindkettőtöknek vége van lelkileg, érzelmileg.
Remélem segíthettem.
Puszi,
Csilla
Utolsónak igaza van.
Nem tudjuk egyébként a teljes történetet. Miért beszélgetett mással a párod?
Én azt szűröm le, hogy nm is volt fizikai aktus köztük. MEG SEM CSALT!!!!
Ha az a fajta akiből ki sem néznéd, akkor valószínűleg valami kiváltotta. Micsoda?
Ha te megtennéd...és fájna neki... az miért lenen neked jó? Mert bosszút álltál? Már megbocsáss, de szereted te egyáltalán? Akarod te hogy ez működjön?
HIBÁZOTT! NEm kellett volna! De akarod ezután tovább folytatni? Meddig fogod a sebeket nyalogatni, és mikro kezded el gyógyítani?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!