Mit tennél, ha szétmennél a szeretőddel, mert nem tudsz válni, de hónapokkal később sem felejtetted még el?

Nem gondoltam, hogy takarózol, inkább csak arra céloztam, hogy nem lehetetlen a helyzet. Az én gyerekem is ellenem lett nevelve a válás óta, de szerencsére megvan a magához való esze, tudja és érzi, hogy most is szeretem, sok programot csinálunk együtt közösen, és a hónapok alatt megértette, hogy sem én, sem a párom nem vagyunk olyan "rosszak", mint ahogy anya mondta, képes volt saját döntést hozni, és látni akar minket, találkozni akar velünk, ezt szép lassan az anyja is elfogadta. Persze nem mindegy hogy hány éves a gyerek, nálunk 10.

#6 Igen, nehezebb lenne anyagilag, de nem nekem, hanem a gyerekeimnek, konkrétan éhen halnának 🤷‍♂️

9-11es vagyok: tudom, hogy nehéz meglépni, én is nehezen hoztam meg ezt a döntést, de tudtam, éreztem, hogy máshogy nem fog menni, nem akartam még 20-30 évet lehúzni egy kihűlt házasságban. A gyerek az anyjánál maradt, de majdnem minden hétvégén találkozunk, és szinte minden nap beszélünk telefonon, a páromat is elfogadta már, jól megvagyunk. Persze nem volt könnyű, az elején az exem ott tett keresztbe ahol tudott, nem engedte a gyereket hozzám, befolyásolta ellenem, kb. 2 hónapig nem is láttam, de aztán a gyerek kiállt saját magáért és megmondta az anyjának, hogy találkozni akar velem. És így szép lassan mindenki elindult az elfogadás útján. Az exem egyébként nagyon jó anya, emberileg teljesen rendben van, bár a válás után megmutatta a rosszabbik énjét, de valahol érthető. A házasság kihűlt, éltünk egymás mellett mint lakótársak, szex nulla, intimitás nulla, figyelem, törődés nulla. És hidd el, próbáltam változtatni, nem egyszer nem kétszer. A szeretőmmel pedig már az első 2 hét után éreztem, hogy ez teljesen más, mint eddig valaha, soha nem éreztem még ilyet, pedig elmúltam 40. Boldog vagyok újra, nem gondoltam, hogy lesz még ilyenben részem.

Próbáltam változatossá tenni az életünket, hogy ne csak az legyen, hogy munka-gyerek munka-gyerek. Voltak kettesben is programjaink, nem vagyok nagy romantikus, de próbáltam mindent megtenni azért, hogy visszahozzam a régi tüzet. Nem ment, nem akarta, pedig az elején az első pár évben jó volt a szex, de gyerek után minden megváltozott. Pedig én is kivettem a részem mindenből, a házimunkából is ugyanúgy, mint a gyereknevelésből, sosem voltam az a bulizós haverozós típus, tényleg mindent megtettem a családomért. De kihűlt. Boldog utoljára a gyerek születése után voltam, amikor pár hónapig még a gyerek miatti felhőben éltünk, aztán rájöttem, hogy semmit sem kapok már vissza a feleségemből, ami előtte volt. Évekig próbáltam visszaállítani mindent. De már nem voltam boldog, csak reménykedtem benne, hogy még lehetünk együtt jó páros, csak sajnos teljesen más ember lett belőle, mint amit megismertem. Persze, most sokan mondhatják, hogy majd ez a kapcsolatom is tönkremegy és a mostani párom is megváltozik, ezt nem tudhatom előre, azt viszont tudom, hogy soha az életben nem voltam még ilyen boldog és kiegyensúlyozott mint most, pedig anyagilag egyáltalán nem vagyunk könnyű helyzetben, de mindent megoldunk.

Te elméleteket gyártasz a legrosszabb forgatókönyvre, ami csak gyávaság. Lehet, hogy a feleséged sértett lesz, megpróbál keresztbe tenni, de ha másképp nem a bíróságon ki tudod harcolni a láthatást, sőt nekem volt olyan ismerősöm, aki a gyerek felügyeletet is megkapta. Mint előttem írták nem egyszerű, fájni fog, de ha valami egyáltalán nem javítható meg kell lépni, és megtörténhet, hogy boldogan élsz, nem biztos, hogy könnyen, de mindennek ára van.

18: 16os vagyok, akkor ideje mégis átgondolni, mit szeretnél, egyáltalán nem biztos, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni, hiszen lesz válás, lesz bírósági tárgyalás, gyerekelhelyezés, gyerektartás, stb. A feleségednek sem mindegy, hogy hogyan élitek tovább az életeteket. A gyerkőc hány éves?