Bizalmi problémák? (Hosszú lesz, köszi ha elolvasod.)

Kb 5 évig voltam szingli. Nagyon szerettem volna már, hogy valaki szeressen. Minden “lehetőségbe” beleerőszakoltam, hogy na ő lesz az. Nem lett természetesen, megéreztek rajtam a kiszolgáltatottságot és max 1-2 randi után reptettek.

Aztán elkezdtem megtalálni önmagam, szerettem egyedül lenni tökéletesen kihasználtam az időmet, edzettem bulizni jártam. Ezután, hogy már nem kutattam megtalált a szerelem, tényleg annyira kiszámithatóan, mint ahogyan mondják “rád talál ha nem kergeted”

Tudni kell, hogy ez a férfi évek óta bejárt a kvzóba ahol dolgozom, de sosem néztem úgy rá, meg kapcsolata is volt. Ha valaki mondta volna, hogy ő lesz a párom körbe nevetem. Miután véget ért a kapcsolata, észleltem, hogy tetszem neki.

Aztán egyszer elkezdtünk beszélgetni, teljesen másak vagyunk, de annyira jól kiegészítjük egymást, hogy én még életemben nem éreztem ilyen felszabadultan és jól egy férfi társaságában.

A gondok viszont hamar felütötték a fejüket, és itt nem vitákról van szó hanem a “belső hangokról” amik, mint a kisördögök belém költöztek.

Nem tartom magam rondának, tisztában vagyok az adottságaimmal, sok dícséretet kapok vendéglátósként és természetesen a páromtól is rengeteget, de valahogy mindig féltékeny voltam. Kisebbségi érzetem volt akár már csak akkor is ha a barátaim elmentek nélkülem valahova.

Na már most adott az a probléma, hogy kb 2 hónapja a társaságunk összeült . Remekül éreztük magunkat, párom eleg sokat ivott és arra lettem figyelmes, hogy az egyik lány eléggé szimpatizál vele. ( neki beszélt szinte csak szorosan mellé ült ha volt valami vicc megcsapta a térdét, aztán mosdóból befelé menet annyit láttam, hogy párom elaludt ez a csaj meg ráhajtotta a fejét.) Másnap megkérdeztem a párom, hogy mi volt ez? Mire az volt az ő válasza, hogy ő semmire sem emlékszik, mert sokat ivott.

Azóta bennem megfogalmazódott a kérdés, hogy itt van ez a srác aki szeret és mindig szuperül működik DE ha beiszik akkor akár képes lenne megcsalni is, mert nem emlékszik?

Elég sokat, “bulizik” nélkülem ez eddig sosem zavart, de most mindig megkérem, hogy ne igyon. Nem akarok gonosz lenni és lekorlátozni, de így képtelen vagyok benne megbízni ha tudom, hogy iszik. Szerintetek ez csak az én hülye felfogásom és még mindig nem érettem meg arra, hogy kapcsolatban éljek?