Mindig mondja, hogy mutassam be a barátaimnak, de nekem nincsenek barátaim se haverjaim . Mit tegyek?

Nekem sincsenek barátaim. Barátnőm sem voltak sosem.

Én megmondtam ezt a társamnak. És akárhányszor kell elmondom, mert ez az igazság. Meg kell értenie.

Tedd te is ezt. Mond meg neki kerekperec, hogy neked nincsenek barátaid.

Szerintem nem baj ez. Nekem 1 barátnőm van akit szinte bármikor tudok hívni, őt szívesen viszem magammal. Sok ismerősöm van viszont barátságos, de felszínes viszonyokkal. A páromnak több haverja van akikkel ki lehet mozdulni, szívesen hívnak engem magukkal. Neki viszont nem igen van mély barátsága, nincs is rá szüksége. Szóval így én a párom társaságához csapódom legtöbbször (a párommal együtt, persze).

Mondd el neki mi a valós helyzet, szerintem ez egy olyan dolog amit simán meg lehet oldani.

Nincs olyan, hogy valami gáz, ciki. Semmi sem gáz vagy ciki. A gáz és ciki akkor jön létre, amikor valamit te annak ítélsz meg, mert mondjuk tudattalanul idomulsz a társadalmi normákhoz, és félsz, hogy mi lesz, ha véletlenül kilógsz a sorból. Ezért jön létre az érzés, amikor valamit cikinek, gáznak érzel. De ez az érzés csak egy érzés, semmi több. Képes vagy fölé emelkedni. Ez az érzés csak benned létezik.

Tehát itt nem az a probléma, hogy nincsenek barátaid, még csak nem is az, hogy valamit cikinek tartasz, hanem hogy félsz, hogy mi lesz, ha kilógsz a sorból. Elárulom: nem veled van a probléma, hanem a sorral, ami folyton ítéleteket hoz, cikinek, gáznak állít be dolgokat. A sor így cselekszik, de neked nem muszáj. Te dönthetsz másképp.

Mond meg az igazat.

De azon csodálkozom, hogy hogyan nem jött rá magától? Azért érződik ki az akinek egyáltalán nincsenek barátai. Vagy csak azért tudom ennyire, mert érintett vagyok benne? Hú nóz?