Normális egy ilyen párkapcsolat?

Szeretném a véleményeteket kérni, hogy én látom rosszul a dolgokat, vagy ezek valóban nem normálisak egy kapcsolatban?

4 hónapja megismertem egy srácot (ő 25, én 20), megismerkedésünk elején nagyon kedves, figyelmes volt, érdekelte mi újság velem, minden oda-vissza működött, órákig beszéltünk, nevettünk telefonon. Amikor először találkoztunk, akkor is, illetve a kémia és szimpátia is megvolt. A harmadik találkozó után hivatalosan is összejöttünk. Ám ezután jött a fekete leves. Mintha nem ugyanaz az ember lenne. Azon kaptam magam, hogy mindig én keresem folyton, ő soha nem ír, soha nem hív(vagy tényleg ritkán), ha írok, pár szóban visszaír. Mindenbe beleköt, hogy miért rövid a hajam, hogy miért barna a hajam (miért nem szőke), hogy én miért így öltözködök. Majd amikor visszakérdeztem, hogy hát amikor megismerkedtünk akkor is ilyen voltam, akkor tetszett nem?! erre az volt a válasz, hogy én mindenen besértődök. Elég érzelmes és odaadó vagyok, és ez is probléma számára, hogy ne legyek ennyire lelkis, mert eltaposnak az emberek. Egyszóval mindenbe beleköt, egy kedves szót nem kapok tőle, minden csak róla szól, csak ő mesél, csak magáról, és annyit nem kérdez meg hogy nekem mondjuk milyen napom volt. ha meg kérdés nélkül elmesélem esetleg, látszik ,hogy nem érdekli. Olyanokat meg nem is említek, hogy amióta "hivatalosan" együtt vagyunk, soha nem mondja hogy "szeretlek.hiányzol stbstb"

Pár napja leszögezte, hogy ő nem hajlandó egy fikarcnyi erőfeszítést nem tenni egy kapcsolatba sem, ha jó így akkor jó, ha nem akkor nem. Utána másnap meg velem tervezi a jövőt. egyszerűen nem értem.

Elmondtam neki is ezeket a problémákat, hogy ez így szerintem nagyon nem jó (sőt) ... de szinte meghallani sem akarja, szerinte ez így teljesen rendben van, ő nem érzelgős típus. Amivel alapjáraton nem is lenne gond, de én már úgy érzem, hogy megszakad a szívem, próbálok én megfelelni vagy nem is tudom .... de szerintem nem erről kéne szólnia egy kapcsolatnak. És az a legrosszabb, hogy ahogy én megismertem az elején, most a szöges ellentéte. És ezt nem tudom, hogy miért van. :(

Úgy érzem mindenért én vagyok a hibás és már sokszor megszólalni sem merek, mert az is baj :(