Eljutott ez a kapcsolat a szakitasig?

Reálisan akkor jut el egy kapcsolat a "végére",mikor már több negatívummal jár,mint pozitívummal.

Gyakorlatilag meg akkor,mikor már egyik nem bírja elviselni azt a sok negatívat,és tűrőképessége végére érve elkezd tisztán látni.

Az egyessel részben egyet értek de nem feltétlenül kell több negatívumnak lenni ehhez mint pozitívumnak. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy van olyan negatív dolog amit nem ellensúlyoznak már a pozitívumok. Ez lehet akár egyetlen dolog is amivel nem tudsz együtt élni. Most ilyen bagatel példával hiába van ezer jó tulajdonsága a párodnak hogyha emellett mondjuk nagyon gyerekes és ezt te nem tudod elviselni.

Szerintem ahol már többször komolyan elgondolkoztál a szakításon, több olyan dolog is volt ami miatt úgy érezted, hogy nem jó ez a kapcsolat ott valóban szakítani kell. Az első lépés persze a kommunikáció, hogy jelzed a problémáid, értő odafigyeléssel megbeszélitek, hogy kinek mi a baja és mit vár a másiktól és megoldást találtok. De ha ez eddig nem történt meg vagy nem ment, eszetekbe sem jutott megbeszélni akkor ez a kapcsolat valószínűleg tényleg nem működőképes.

Nálam mindig akkor jött el a szakítás ideje, amikor már nem szerettem az illetőt. Az önmagában, hogy nem voltam boldog, hogy megbántott, hogy nem törődött velem, az kevés volt ahhoz, hogy megváltás legyen a szakítás. Megpróbáltam, de visszakönyörögte magát és adtam esélyt, mert szerettem és mert azt éreztem, elpusztulnék nélküle, annyira szeretem. Aztán később, sok év múlva, amikor volt egy nagy konfliktusunk, ami után már semmit nem akartam tőle és a szerelem utolsó szikráját is kiölte belőlem, akkor eljött az ideje és akkor megváltás lett volna azonnal szakítani és megkönnyebbülést éreztem volna, de nem lehetett, pl. mert kisgyerekünk volt.

Ez egy 11 éves kapcsolat, és ezalatt én tényleg azt élte meg, hogy hagyni kell kitisztulni és hogy megérjen az emberben a döntés. Az nagyon rossz, amikor ilyen súlyú döntést úgy hoz meg az ember, hogy utána esetleg egész életében azon rágódik, hogy jól döntött-e? Amikor eljön a szakítás ideje, akkor szerintem az ember biztosan tudja, hogy ez a jó döntés. És akkor nincs önmarcangolás még 10 évig.

Nem az számít, hogy boldogtalan vagyok-e abban a kapcsolatban vagy sem, hanem csak az az egy, hogy szeretem-e még. Ha szeretem, akkor a szakítás nem hoz megkönnyebbülést. Szerintem csak azok a párok éreznek utána megkönnyebbülést, akiknél már eljött az ideje, már túl is haladtak rajta és sok ideje, akár évek óta csak agonizálnak egy szeretet nélküli érdekkapcsolatban.

Szóval hagyd kitisztulni. És szerintem a kitisztulás része lehet az is, amikor az ember hirtelen felfigyel valaki másra. Én ezt nem gerinctelenségnek tartom és nem liánozásnak, mert van, aki csak akkor ébred rá arra, hogy már vége a kapcsolatának, amikor valaki más bejön a képbe.

Nekem cirka 1,5 évig volt egy amolyan se veled se nélküled kapcsolatom. Lényegében a szív és az ész csatája volt bennem. Mert szerettem meg jó volt, hogy valakinek fontos vagyok, viszont folyamatosan hazugságokat talált ki, amiből volt nekem is kellemetlen szituációm. Ezen felül még ő féltékenykedett alaptalanul, mert ha két mondatot váltottam egy kolléganőmmel, akkor már pofákat vágott. Lényegében ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy otthagyjam.

De utána kicsivel meg összejöttem a mostani párommal, akivel sokkal jobb mint az exel.

Szóval azt mondom, hogy mérlegelni és ilyenkor az eszünkre kell hallgatni.