Miért lett ilyen a párom?

Mert nem tanult normális munkát vagy mert az az isten háta mögül nehéz melót találni, ha makacsan ragaszkodik az ember egy kis szar faluhoz.

Valahol igazat adok neki, 12 óra meló mellett ha nem keresnék legalább egy misit(amivel rövid idő alatt felhalmozhatnék annyi tartalékot, hogy vígan dobbantsak vagy befektessem), én sem bírnám idegekkel. És azt baxtatnám, aki épp otthon vár.

Próbáljatok ebből kiszállni, mert tönkre fogtok menni benne.

Ideje lenne tanulnia piacképes szakmát,kevesebbet aludjon,fiatal bírnia kellene sőt,én egyetem heti 40 órás meló,beadandók,és edzés ment ezerrel,az alvásból csiptem le.

Most is pedig 32 vagyok de még mindig kevés idő az alvásra.

Nagyon rossz az életfelfogása, valószínűleg mindig is ilyen volt csak annyira nem jött ki mert nem volt olyan munkája.

Tipikus addig ülök a szarban amíg egyszer meg nem ölöm magam mentalitás. Aki panaszkodik de nem változtat annak nem fáj eléggé.

De ezzel sajnos nem tudsz mit csinálni. Ha neki nem egyértelmű, hogy nem gürcölök 12 órát minden nap meg utazok is még párat plusszba akkor te hiába mondod. Aki inkább testi lelki roncs lesz mint hogy másik munkát keressen azzal nem tudsz mit csinálni.

Ès heti hány napot megy így? Azt kell hogy mondjam, ha ez állandó dolog, akkor normálisnak mondható, hogy így ki van bukva. Ez így tènyleg nagyon lemeríti az embert, hogy hajnalban kel, este èr haza, ès az egèsz napja a melóra megy el.

Azèrt nèzi le a munkád, mert fusztrált emiatt, ès valahol irigy, hogy neked jóval kevesebbet kell dolgoznod. Úgy látom viszonylag sok idő az utazás is.

Munkahelyváltáson kellene gondolkozni, mert ezt így hosszú távon nem lehet csinálni. Ès nem is èrdemes.

Megkérdi, hogy milyen napod volt mert érdekled, de már nincs energiája végighallgatni. Az pedig normális, hogy 9-kor lefekszik, hisz gondolom 4-kor kell keljen. A #2-es válaszoló marhaságot beszél, én is voltam egyetemen, én is járok edzeni...de a napi 4-kor kelést 12 óra munkával össze sem lehet hasonlítani azzal.

Ahelyett, hogy itt kérdezgetsz, meg sajnáltatod magad, gondolkodj el, hogy mit tehetnétek máshogy. Segíts neki új munkát keresni. Ha kis faluban laktok és nincs más lehetőség akkor keressetek egy albérletet a szomszéd városban. Ne mindent tőle várjál...neki elég az ő baja. Szerintem ő is megfontolná ha egy értelmesebb megoldással eléállsz. Az első lépés a legnehezebb, de ha nem kockáztatsz nem is nyerhetsz. Amúgyis mit gondoltok meddig mehet ez így?