Mit tegyek, ha irigységet érzek a barátom élete kapcsán?

Nos, hát előre leszögezem, nekem ez elég kellemetlen téma, és eddig senkinek sem beszéltem róla.

Én 21/L vagyok, ő 30/F, tehát van korkülönbség is köztünk. Több, mint 2 éve vagyunk együtt (kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ez most nem ide tartozik).

Én egyetemre járok, és mivel újrakezdtem a sulit, még csak most vagyok másodéves 21 évesen. Jól tanulok, ezzel nincs gond.

A barátom ezzel szemben egy érettségivel meg egy okj-val rendelkezik. Már 10 éve egyéni vállalkozó és hát... fogalmazzunk úgy, hogy rohadt jól megy neki, a legtöbben még 50 éves korukban sem tartanak itt, ahol ő 30 évesen (saját lakás, saját autó, ezek mellett jelenleg is több tíz millió megtakarítás).

Ezzel szemben nekem csak a hobbimból van havi kb 50-60 ezer bevételem, plusz 25 ezer ösztöndíj és még itthonról is kapok valamennyit. Nem panaszkodom, ennyi évesen ez elég nekem, csak a barátom vagyonához képest ez szinte semmi.

Ezen kívül a barátomnak tök jó barátai, haverjai vannak. Kb jobban kijövök velük, mint a saját barátnőimmel. A barátnőkkel tök nehéz időpontot megbeszélni, senki nem ér ár, állandóan fáradtak, elfoglaltak stb. Ezzel szemben a barátom barátai tök spontának, ha más nem, hazafele meló után beugranak egy sörre vagy csak egy kis dumcsira. Tök sokszor hívogatják egymást telefonon, hogy mizu-mizu, csak így pár percekre. Tök jó ez a figyelmesség...

Aztán a harmadik, hogy a barátom családja tök kiegyensúlyozott. Persze, ott sem fenékig tejfel az élet és vannak gondok, de alapvetően az anyja is teljesen kiegyensúlyzott, fiatalos csinos nő, a húga is egy dekoratív aranyos lány. Ezzel szemben az én családom totál defekt. Mármint a barátom szülei is elváltak, de az ő anyja nem lett egy megkeseredett középkorú asszony, ellenben a saját anyukámmal. Meg a bátyám is egy külön sztori. Fáj ilyet kijelenteni, de ő is tipikusan az a karakter, akit gimiben kiközösítenek, ilyen magának való, talán kissé igénytelen is önmagára és a kapcsolataira... szóval nem tudom... persze, szeretem a családom, de sokszor érzem azt, hogy felvállalhatatlan. És ezt fáj bevallani.. :/

Ezek miatt egyszerűen totál azt érzem, hogy irigy vagyok a barátomra és állandó frusztrációt érzek. Ha mesél valami pozitívat, hogy milyen jó napja volt, mert sokat keresett, haverozott stb, ahelyett hogy örülnék az ő örömáének, inkább idegesít és zavar, hogy ő neki miért ilyen jó... és nekem meg miért nem.

Tudom, teljesen abszurd az egész... de nem szeretnék magyarázkodni, elvégre őszintén leírtam, hogy ezt érzem. Nem tudom, hogyan találhatnék erre megoldást. Közvetetten szerintem a veszekedéseink többségének is ez az oka...