Jó döntésnek tartjátok az elköteleződést 18 évesen?

Alig 16 eves voltam mikor megismertem a jelenlegi paromat akivel azota is egyutt vagyunk.

Kerlek ne ertsetek felre, nagyon szeretem ot, de olykor megis erzem mintha oregebb lennek a koromnal. Altalaban vele toltom a hetvegeimet, termeszetesen nem ismerkedek mas ferfiakkal es nincs nagy ralatasom a vilagra sem. Ugy erzem telnek felettem az evek es hirtelen azon kapom majd magamat hogy magamat sem ismertem meg eleg jol. Szonyen szegyellem, de neha vagyom arra hogy elmenjek szorakozni a baratnoimmel, megismerjek mas ferfiakat, megtapasztaljam hogy ki milyen, beszelgessek, flortoljel masokkal, hogy izgalmak erjenek, hogy randizzak valakivel, egyszeruen csak erdekelnek masok is es ugy erzem hogy van bennem egy hiany ezzel kapcsolatban, hogy nem tapasztaltam meg azokat a dolgokat amelyeket a korombeliek igen, hogy nekem a hetvegi program hogy nezek egy filmet a baratommal vagy elmegyunk a belvarosba setalni stb. Kerlek ne szidjatok ezert agyon, tudom hogy szornyu ilyenre gondolni ugy hogy parkapcsolatban elek, sosem csalnam meg ot, de szerettem volna oszinten leirni az erzeseimet.

A masik oldalam viszont azt sugja hogy jo vele lenni, nem kell nekem mas, tudom hogy o nagyon szeret, mindent megtenne ertem es egy szep hazassagban elhetnenk, a gyerekeim jo apa mllett nonenek fel ha o lenne az oldalamon. Manapsag nagyon keves rendes ember van ugy tapasztalom es nem szeretnem ot elvesziteni, nem is tudok igazabol belekotni a baratomban olyan jo minden teren. DE megis megvan az a hianyerzet amit fent emlitettem, talan a korombol adodoan.

Nem tudom hogy harcoljak e ez ellen, nyomjam el a kivancsisagom, vagy vegyek erot magamon es lepjek ki egy tokeletesnek mondhato kapcsolatbol csakis ezert..