Ha egy nőt úgy megbántottam, mint soha az életben, akkor mi az ésszerű lépés?

Az van, hogy a barátnőm nagyon "babás", tehát nagyon szereti a gyerekeket, a kisbabákat és már többször kérdezte tőlem, hogy én szeretnék-e. Erre mindig elmosolyodok nem mindig mondom rá egyből, hogy igen, de még annyira nem is akarom, hogy legyen, viszont ő benne szerintem nagyon él egy kép arról, mivel már 4 éve vagyunk együtt, hogy én őszintén akarok, tehát annyira szeretne és mint írtam a gyerekeket is nagyon szereti, hogy szent meggyőződése, hogy én is.

Tegnap este tv-t néztem ő olvasott közben és odakuporgott mellém, elkezdett puszilgatni meg csikizni meg minden ilyen hülyeség amit el tudtok képzelni, amit persze én is poénnak veszek, majd rámarkolt a *****-ra amitől majdnem megreccsentem hogy őszinte legyek. Erre azt mondta, hogy nem szorítja úgy mert tőlem akar gyereket, nekem meg hirtelen kicsúszott a számon, hogy nem is biztos, hogy tőled szeretnék. Na ebben a pillanatban tudtam is, hogy ezt nem kicsit b*sztam el, láttam is az arcán a meglepődöttséget, el is eredtek a könnyei, azóta tiszta depis kaját sem csinál, semmit, szexelni sem hajlandó, mondván minek ha nem akarok gyereket. (Érdekes módon ez eddig nem volt probléma 4 éven keresztül csak most).

Gondolom erre tényleg kevés az, hogy sajnálom, de ha valamit még nem nagyon szeretnék nem tudok rá mit mondani?

Lányok ti ettől megsértődnétek? Vagy csak az én barátnőmre jött rá hirtelen ez a "most akarok gyereket" szindróma?