Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
20 éves lány vagyok és 4 éve vagyok együtt a barátommal, aki 21 éves. Nagyon szeretem, de mégis szenvedek. Mit tegyek? Van/volt valaki hasonló helyzetben?
Nagyon harmonikus a kapcsolatunk, rég óta nagyon el van már mélyülve az egész, nagyon szeretjük egymást. Minden porcikáját ismerem, tökéletesen tudunk együttműködni, nincsenek konfliktusaink. Jön az egyetem, a felnőttkor és egyszer csak azt vettem észre, hogy a gimis kapcsolatom tovább tart, mint ahogy azt “terveztem”. 16 éves voltam, mikor összejöttünk, soha egy csók nem csattant el előtte senkivel és nála is hasonló a helyzet. Mindent együtt tapasztaltunk meg, együtt éltünk át. Nagyon megijeszt a tény, hogy ha ez így halad, úgy tűnik ebből lassan akár esküvő is lesz, mivel hamarosan az összeköltözés téma is aktuális lesz. A kapcsolatunkkal szinte az az egyetlen problémám, hogy nagyon nyugodt és nem nagyon osztja meg a mélyebb gondolatait, pedig én nagyon lelkizős, érzelmes vagyok. Igénylem a sok beszélgetést és a sok szexet, neki pedig ezek a dolgok nem ennyire fontosak. Olyanok vagyunk együtt, mint egy évtizedek óta összeszokott házaspár. (Azzal a különbséggel, hogy mindketten sportemberek vagyunk és nagyon aktív a magánéletünk külön-külön is). De ezen kívül többnyire mindig otthon filmezünk, moziba járunk, piknikezünk, programozunk mindenfelé, nagyon jól érzem magam vele, ő az egyetlen ember, akihez mindig van kedvem. De mégis azt érzem, fojtogat az bennem elnyomott kérdés, hogy ennyi volt? Ha együtt maradunk, nekem mostantól ez lesz az életem? Egyszerűen többre vágyom. Nagyon pörgős, energikus, néha “sok” is vagyok, így nem is tudom egy hasonló habitusú ember el tudna e viselni egyáltalán. Szerintem épp ez az oka annak, hogy jól működünk együtt. Ő a földön tart engem, nem hagyja, hogy mindig megcsináljak mindent, amit a fejembe veszek, én pedig lazítom őt és sokkal nyíltabb másokkal is, amióta velem van. Nem mondanám, hogy unatkozom vele, de bevallom őszintén vágyom arra, hogy tűzesebb és lendületesebb legyen, néha kicsit irányítson engem és nekem csak sodródnom kelljen az eseményekkel. De sajnos nem így van. Egyszerűen azt érzem, hogy nekem most nem egy komoly kapcsolatra van szükségem. Nagyon ügyelek az alakomra, külsőmre, elég nyitott és közvetlen vagyok, így gondolom ebből kifolyólag, de elég sokszor kerülök olyan helyzetbe, ahol csak rajtam múlik, hogy kísértésbe esem e. Nagyon sok fiú barátom van, nagyon sok bókot kapok és egyre nehezebben kezelem ezeket a szituációkat. Soha eszembe sem jutott megcsalás, sőt jelenleg szakítás sem, de őszintén fogalmam sincs mit tegyek. Iszonyatosan szeretem a barátomat, nagyon kötődöm hozzá, a szex is nagyon jó vele. Ő a másik felem, azt érzem nem tudnék nélküle élni, de mégis többször előfordul, hogy másról fanáziálok, ami legtöbbször sírással végződik, annyira bűntudatom van. De egyszerűen nem tudok mit csinálni, egyre jobban érzem testi-lelki jeleit annak, hogy még nem éltem ki magam. Vágyom az újdonságokra, nagyon szeretnék flörtölni, ismerkedni, egy éjszakás kalandba belemenni és próbálom elnyomni magamban ezeket az érzéseket de egyre erősebbek. Megöl a megszokás érzése, nem tudom elnyomni magamban azt, hogy mennyire vágyom újdonságra, izgalomra és pezsgésre. Szakítani viszont nem szeretnék, szerintem annak az lenne a vége, hogy újra összejönnénk, nem hinném, hogy kibírnánk egymás nélkül. Simán el tudom képzelni, hogy összeházasodjunk és gyerekeink szülessenek, szerintem nagyok boldogok tudnánk lenni. Ő tényleg egy angyal, egy kincs számomra, minden percet ajándéknak érzek vele. De úgy érzem, ha végérvényesen bennemaradok ebben a kapcsolatban, előbb, vagy utóbb borzasztóan elő fog törni belőlem az, amit eddig elnyomtam. És nem szeretném 30-40 évesen szét bulizni az agyam és megcsalni.
Sajnos a szüleim élete így alakult és én nem szeretném így leélni az életem. Mit tegyek? Voltatok esetleg hasonló helyzetben?
válasza:Hosszú kérdés, ismerős helyzet. Kielégítő válaszok.
Szerintem sokan vannak hasonló helyzetben.
Amit leírtál, rám is ugyanígy elmondható.
5 éves kapcsolat, 27f. Ezen kivül minden stimmel.
válasza:Hú, erre nagyon kíváncsi leszek, mert én is hasonló helyzetben vagyok.
Tudom, hogy a következő meg az azutáni se tartana 2 évnél tovább, amíg érdekes, de egyszerűen elszomorít az, hogy nem leszek többet random szerelmes pár hét ismerkedés után. Hiába szeretem, kötődöm a páromhoz egy teljesen más, értékesebb szinten.
De nem szeretném eldobni. Az ő családjában és az én családomban is történt már a ki nem élésből megcsalás házasságban :(
válasza:Egyébként aki ennyire gondolkodik, meg ennyire emészti magát, annak lépni kell.
Én hasonló okok miatt kiléptem egy 8 éves kapcsolatból, mert marhára szerelmes lettem valaki másba, gondoltam itt az idő. Hát hagy ne mondjam, bántam is rendesen, miután elmúlt a rózsaszín köd és rájöttem, hogy a korábbi partneremmel mennyire passzoltunk és az újjal meg mennyire iszonyatosan nem. Tök jó volt szerelmesnek lenni pár hónapig, aztán jött a kiábrándulás meg a huzavona.
Most végre olyan kapcsolatban vagyok, ahol ugyanazt a biztonságot, kötődést, szerelmet, passzolást érzem, amit a hosszú kapcsolatomban, csak kevesebb kompromisszummal. De még friss. Szóval kiderül, hogy hosszú távon találok-e olyat, ami legalább annyit ad, mint az, akivel 8 évet voltam.
válasza: válasza:"mi a baj a nőkkel ebben a generációban"
Férfiak is rendszeresen írnak ki hasonló kérdéseket. Ez nem kifejezetten nőkre jellemző, hanem általában az emberek jelentős részére. Nagyon kevés olyan ember van, aki meg tud maradni a legelső szerelménél, párkapcsolatánál úgy, hogy nem kacsintgat félre x év múlva.
válasza:Ahj, légyszi ne mutogass már vissza. Ez akkora kamu bullshit. Én nem fogom megvédeni a férfiakat, ők is csalnak meg nőket, ők is szórakoznak, vannak szemetek, bunkók, de ami van párkapcsolati "piacon" ma, az rohadtul nem kiegyensúlyozott. Nekem ne akarja letolni senki a torkom, hogy a legtöbb férfi zabálja a nőket, mert ez rohadtul nem igaz, ellenben egy nőre jut 20 szánalmas nyálcsorgató.
Azért ilyen sztorikat én nem hallok férfiaktól, persze látom ide is kommentelt egy, de könyörgöm. Ez annyira végtelenül szánalmas. De egyébként én akár el is engedem, hogy nőről vagy férfiról van szó, csak hogy témánál maradjunk, de ez mégis mi? Ez a "kiélés", meg "tombolás". Én évek óta kérdezgetem itt ezt a sok teljes életet élő embert, hogy mióta az az élet, hogy minimum 10 emberrel dugok és iszok. Ezt a proli csövesek csinálják, akinek nem telik jobbra, akik nem tudnak karriert építeni, utazni, kultúrákat megismerni, önmagukat fejleszteni. Életet szeretnél? Tanulj nyelveket, tanulj zenét, legyenek hobbijaid, utazz, beszélgess emberekkel, legyenek kapcsolataid, sportolj, légy okos és kulturált. Kész vicc, hogy a 23 éves kis hülye pitsának a középpontban a szex jár, mert neki már most sok igénye van a szexre, meg energikus, de két dolgot leszámítva nem tudja kitalálni, hogy mivel vezesse le az energiát. Jajj istenem, lemarad abból, hogy beálljon a többi agyhalott közé a sorba és két síkon mozogjon, a bulin meg a b**záson. Szegénynek egy rendes törődő férfi mellet nem kell megtapasztalni milyen az amiket kihasználják valakinek az érzéseit, milyen az ha átvág valaki aki a legközelebb ált hozzád, ha megcsalnak, ha vernek, ha bizonytalanságban vagy. Szegény így arra sorsa juttatott, hogy HÁTRALÉVŐ ÉLETÉBEN, ha ez a tendencia marad akkor törődés, megbecsülés, szeretet, összhang és támasz kíséri végig életét. Mindjárt elsírom magam, hogy ilyen borzalmakat kell átélni egy 23 éves lánynak, akinek dagad a mája attól, hogy szerencsétlen férfiak csorgatják a nyálukat a KÜLSEJÉRE. Ez tipikusan azoknak a nőknek az ismérve, akik külsőn kívül képtelen bármit is felmutatni. Az ilyen főnyeremény mellé társul egy leírtak alapján kivételesen csodás férfi és akkor ez a dilemma. Ez komoly? Aztán a többi szánalom, meg nyomja itt az együttérzést. Ezen mi a f**zt lehet együtt érezni? Ez a beteg társadalom csírája.
válasza: válasza:Emberi kíváncsiságnak hívják:) Az ember kíváncsi rá, hogy van-e jobb. Oké, hogy jó a szex a párjával, de vajon egy másikkal még jobb lenne? Oké, hogy el tud menni a párjával is bulizni, de vajon egyedül jobb lenne?
Ezeket az érzéseket csak és kizárólag akkor tudod megérteni, ha magad is benne vagy egy helyzetben.
Gondolom veled nem volt az, hogy életed első szerelmével együtt voltál 4-5-10 évig úgy, hogy semmi más kapcsolatod nem volt az ellenkező nemmel, igaz?
Könnyű ítélkezni úgy, hogy sosem voltál az adott helyzetben.
Egyébként hiába írja, hogy minden mennyire tökéletes. Ha az lenne, akkor nem gondolkodna el ezeken a dogokon. Valami csak nem klappol a kapcsolatban ezek szerint.
válasza:Ez már rég nem kíváncsiság. Az emberiség közel 300 000 éves. Ezek nem olyan tapasztalatok, amiket sose szereztek volna még meg előttünk. Az ősemberek óta sem kósoltogatjuk végig az összes bogyót a bokrokon, hogy vajon ehető-e.
Az emberiség a ranglétra csúcsa. Sajna ez időszakosan hajlandó elfelejteni a társadalom és egy-egy hullámvölgynek kell következni hogy újra rájöjjünk, hogy többek vagyunk állatoknál, s hogy agyhalottnak lenni nem célravezető. Kit érdekel, hogy jobb-e mással, ha így jó? S mi van, ha nem jobb? Mi van, ha jobb, de más nem jobb? Ez alapján rangsorolunk, hogy a szex csak simán jó-e vagy esetleg kicsit jobb? Ez a legfontosabb kérdés, azután hogy egyébként semmi baj nincs a szexel? Az a buli, hogy iszom és egyedül vagyok és akárkivel dughatok? Ez a buli? Buli?
Te lehet túl együgyű vagy, én képes vagyok ezeket kívülről is megállapítani.
Én 3 évig voltam, együtt életem első szerelmével, de nem én vettetem neki véget. Ha én döntök, máig együtt lennénk. Én a szexet is feladnám egy normális nőért, egyszerűen nem ebből indulok ki. Szeretem, élvezem, fontos, de rohadtul nem annyira fontos, mint ahogy ma azt a világ beállítja. Kb ez a kezdete és vége mindennek. Könnyebb ma dugásra találni embert, mint párkapcsolatra. Az állatok csinálják így. Csak mi túl vagyunk már a szaporodási ösztönön. Most már élvezési ösztön van.
Voltam ilyen helyzetben.
Én nem igazán hiszek a szubjektív tökéletességben, de egyébként ő írta le a kapcsolatát tökéletesnek. Egyébként pedig, ha ez nem tökéletes, nem látom a "túl nagy áldozatot". Mire várunk, szőke herceg le fehér lovon. Tehát megint csak kérdezem, ha ez sem elég, akkor mi? Az emberek nyílt kapcsolatban éljenek, tarthassanak háremet, és tűnjön el az érzelmi kötődés?
Az nem klappol a kapcsolatban, hogy egy buta 20 éves gyerekről beszélünk, aki a baromságát próbálja megmagyarázni, ahelyett, hogy érett döntést hozna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!