Ez milyen beszólás az élettársamtól? Ti us megsértődnétek?

Ha ő meghalna egyértelmű neked lenne a legrosszabb...

Nem volt a legszerencsésebb kifejezés, de nem ismerjük a szituációt, amiben egy középkorú embernek a saját haláláról kellett gondolkodnia.

Van értelme besértődnöd, jobb lesz tőle neked, vagy a kapcsolatotoknak?

Rosszul esett a kijelentése? Megértem, oldjátok fel kommunikációval.

Kedves Kérdező!

Látod... mindig ez van (általánosítás), amennyiben csak rész-igazságokat társz fel egy beszámolóban, helyzetkép leírásban. Ha mindjárt a legelején felvázoltad volna a konkrét tényállást, kicsit részletesebben, már sem adtál volna okot sokszor seregnyi félreértésre.

Ami a beszólást illeti, lehetett egy bugyuta, rosszul időzített érzelmi alapú "gagyogás" is. Ne szívd annyira mellre. Ami az érzelmi kitörését illeti, mert szerintem ez csak ennyi volt... lehetséges, hogy most már hiányzik neki a gyermeke közelsége. Sokszor csak évek múlva szokott ez jelentkezni és ilyenkor simán előfordulhat, hogy beszél az ember mindenféle zöldségeket. Mert hogy nem tudhatod, pontosan mit is érez iránta, irántad, volt felesége, vagy akár önmaga iránt. Én ezt az elbizonytalanodást látom benne.

Másfelől javaslom, Te ne arra törekedj, hogy MINDENT megadj, megtegyél érte! Ez egy ideig szép, jó és kellemes a partner számára, azonban ez a fajta túlzottan is erőteljes késztetésed később már kínosan zavaró lesz számára. Arra törekedj inkább, hogy Te jól érezd magad mellette, vele. Mert hogy Te csakis önmagadért vállalhatod a felelősséget alapvetően. Ő érte, hogy Ő jól, vagyis minél jobban érezze magát a bőrében... és hozzáteszem melletted(!), azért Te nem vállalhatod a felelősséget. Ha te mindent megteszel, ami megtehető egy szeretett emberért egy kapcsolatban... az még nem garancia arra, hogy Ő pont ugyanúgy viszont fog szeretni téged. Főleg, hogy felelősséggel tartozik kiskorú gyermekéért.

Arról nem is beszélve... mondod, hogy hozzá húz jobban kisgyerek... ergo lehetséges (és ezt Ő is láthatja így), hogy vele ténylegesen jobban járna a kicsi, mint az anyjával (+újdonsült fiatal párjával). Ez is frusztrálhatja. No meg az, hogy Te vajon mit szólnál ahhoz, ha Ő lenne (vagyis inkább Ti) a kicsi nevelője? Te, aki azt mondod: "én annyira szeretem a párom, nekem csak ő létezik." - Hát ha ez igaz, akkor hogyan férne meg köztetek + egy kisgyerek, akit nem te szültél... aki egy púp lenne a hátadon? Vagy a hátatokon...

Nos, bizony ilyen kételyek is felmerülhetnek ám... és csakis úgy lehetséges rendezni, hogy leülsz vele beszélgetni, de csakis full őszintén. Hogy Téged mi bánt és miért zavar. És akkor van rá esélyed, hogy Ő is őszinte lesz veled szemben és elárulja, hogy Őt mi minden aggasztja valójában.

Az ERŐ legyen Veled!