Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Barátnőmmel 8 hónapja vagyunk együtt, de már nem úgy érzem, hogy vele akarok lenni. A lelkemet kitettem végig, mindig mellette voltam, de úgy erzem nem értékeli ezt. Mindig minden sz*r neki, nem tud a jó dolgokra koncentrálni.

A családját nem szeretni, illetve ők nem szeretik, inkább lehúzzák. Eljött masik városba tőlük, itt ismertem meg, albérletben lakunk.

A munkáját utálja, de viszonylag jól keres vele és lehetősége sincs váltani, max sokkal kevesebbért.

Többször műtötték, és egyéb téren se jó az egeszségi állapota, mindig jön valami újabb dolog.

Nekem jó munkám van, jó fizetéssel, egészséges vagyok, szeret, támogat a családom, illetve mindkettőnket támogatnak, ahogy tudnak.

Én végig itt voltam neki (itt neki rajtam kívül nincs senkije), lelkileg, fizikailag, anyagilag támogattam. Minden tőlem telhetőt megtettem, de most értem el arra a pontra, hogy belefáradtam. Nem kapok bizalmat, folyton az exeit hozza fel, hogy őt úgyis mindenki elhagyja. Úgy érzem sosem fogom tudni boldoggá tenni, mert mindig lesz valami új, ami sz*r, csak a rossz oldalát látja a dolgoknak, a múltját se képes elengedni.

Mikor 8 hónapja először mutattam ki, hogy megbántott - pl. azzal, hogy itt nincs munkalehetősége, felmegy Pestre, mert ott lenne, de akkor szakítunk, mert nem várja el, hogy utánamenjek, távkapcsolatba meg nem lenne, semmilyen megoldási lehetőseget nem hagyva nekem, pedig rögtön elkezdtem nézni magamnak pesti munkalehetőségeket - kiakadt, hogy én vagyok megbántva.

Egy pár órát nem foglalkoztam vele, utána mondtam, hogy ez nem jó így, meg akartam beszélni a dilgokat, de ő soha sem hajlandó beszélni, el akart menni a vonat alá ugrani, mikor nem hagytam, itthon maradt és elkezte kiszedni a gyógyszerét, hogy egyszerre beveszi, úgy kellett megnyugtatnom meg kicsavarni a kezéből.

Aztán mikor megnyugodott, mintha mi sem történt volna, tök normálisan viselkedett megint...

Már mondja egy ideje, hogy öngyilkos lesz, tényleg el van keseredve a szülei, a munkája, meg az egészségi állapota miatt.

Én meg nem tudom mit csináljak. Sajnálom, féltem, szeretem, de csak szenvedek mellette.

Bocsi, hogy hosszú lett, nem tudtam rövidebben megfogalmazni.