Teljesen megváltozott?!

Próbálom gyorsan ledarálni a történetet, a lényeg annyi, hogy 2 évvel ezelőtt megismerkedtem ezzel a sráccal, már akkor is nagyon bejött, de több dolog is közénkállt. Nekem akkor még egy másik párkapcsolatom volt, illetve ez amolyan nyílt titok volt, hogy ő 1 teljes évre kimehet külföldre dolgozni. Nem is akartam direkt semmibe belebonyolódni, mondom, nehéz lenne majd az elválás, stb. Csak párszor találkoztunk, de arra a játékos, kissé önfeledt énjére mai napig is tisztán emlékszem. Tavaly augusztusban érkezett haza, csak idén januárban kerestük fel újra egymást. Ha én most azt írnám, hogy külsőleg annyira megváltozott, hogy nem is ismertem rá, nem hinnétek el nekem. 1 év alatt körübelül 4-5 évet öregedett külsőleg, az arcán a vonások szó szerint eltorzultak. De valóban nem is ez a mérvadó. 2 éve álmodoztam arról a napról, amikor majd összejövünk, és hát had ne mondjam, nagyon nem ilyesmire számított. Megértem, hogy mennyire jól érezte ott magát, de azóta másból sem áll sem az övé, így hát az én életem sem, mint a kiutazásából. Mindig az a téma, hogy mit csinált ott, mit evett-ivott, ezekről képet mutat, kikkel dolgozott együtt, róluk is képet mutat, hol járt, mikor, kikkel, mi volt rajta, mit vett ott, milyen fantasztikusabbnál fantasztikusabb történetei vannak ezekről stb.-stb. Már kívülről fújom az egészet, de pl. 3 hete meg sem kérdezte, hogy hogy vagy? A névnapomat elfelejtette, Valentin napon egy szót nem szólt hozzám, Skype-on el kellett érnie a kinti kollégákat és velük beszélni. Ha bókol, olyat szokott mondani, "Azta, most így olyan a hajad, mint az xy lánynak Spanyolból. Tudod, akit mutattam!" Rólam egy kép nincs a telefonjában, az egész kinti bagázsról viszont van vagy száz. Facebook-ra, Instagram-ra azóta is teszi ki a velük való közös képeket, rólam egyetlen szó sincs sehol. És nagyon fáj, mert én mellette vagyok, ha lebetegedett, egyből ugorttam hozzá, ha szomorú volt, nekem kiönthette lelkét, én minden szempontból mellette állok. Fordítva sajnos viszont egyik sem igaz.

Néha azt kívánom, bárcsak tényleg soha nem ment volt ki. Hiányzik az az ember, akit még 2018-ban itt hagyott.