Miért tanítják azt sokan, hogy nem baj, ha egy férfi sír, amikor az esetek többségében ebből csak baj lesz?

A sírás a érzelmek legerőteljesebb megnyilvánulása (nyilván nem apróságok miatt, hanem nagyobb megrázkódtatások után, pl egy szeretett ember elvesztése). Ennek ellenére sokan a gyengeséggel azonosítják. Mert az olyan "nőies", az olyan "fúúj".

Van olyan, aki életében egyszer sem érzékenyült el? Milyen ember az?

Ha minden sz+ron sírva fakad az nem jó. ott valami nem ok.

Néha lehet olyan hullám az életben, hogy egy erős férfi is gyengébb. Ilyenkor előfordulhat és a társnak illik segiteni rajta, ahogy lehet.

Nő szerintem te kevered a szezont a fazonnal. Az elérzékenyülés és a meghalt egy rokonom és ezért sírok nem azonos. Ahogy a problémák súlya alatt megrogyni sem ugyan az mint mikor nem sikerül az IKEÁS szekrényt össze szerelni és ezért bőg meg csapkod valaki. Ahogy egy párkapcsolatban se mindegy hogy minden szaron bőg valaki vagy mondjuk szakítás után kifakad. A hiszti minden 3-4 évesnél idősebb ember esetében gáz. És gyenge jellemre vall akár nő akár férfi hisztizik. Mert a probléma megoldás utolsó lépcsője a sírás mikor valójában már nincs megoldás mikor minden összecsap. És olyankor senkinek nem szégyen sírni. Az hogy valaki okkal sír az teljesen más mint a hiszti. Az más kérdés hogy egyesek szerint jó ok a bőgésre az is hogy a párjuk szerint nem sózták meg eléggé a levest vagy nem sikerült beparkolni rendesen esetleg kifogott rajtuk a szerelés.

A sakkos példa pedig külön fájt. Mert csak a fiúkat kell a problémák többféle szempontból történő megvizsgálására és logikára nevelni....

Szerintem ebben a témában nem kéne különbséget tenni a nemek közt, mert még személyenként is eltér, hogy ki mennyire és min érzékenyül el.

A rossz érzelmek kiengedése és a problémamegoldó képesség használata pedig nem ellentétek. Az a legegészségesebb, ha mindkettőt használjuk, átéljük. Kiengedjük magunkból a rosszat, hogy újult erővel megoldjuk azt a problémát, amit az imént nem sikerült.

Nem attól erős valaki, hogy elfojtja az érzelmeit. Nem, attól erős, ha ezeket a helyén tudja kezelni, és igen, ha kell, kiengedi őket.

Nyilván szituáció függő, és az valóban kiábrándító, ha apróságok miatt hullanak a könnyei, de szerintem ez egy nőtől se vonzó jellemvonás. Amikor azonban érthető és mély dologról van szó, pláne olyanról, ami visszafordíthatatlan, ami ellen nem tehet, akkor a legnagyobb gyengeség a sírás és az őszinte érzelmek elfojtása.

Igen, a legtöbb nőnek, ahogy nekem is vonzó, ha egy férfinak kiállása van, aki mellett védelemre lelek, akiről tudom, hogy ha baj van, ott lesz nekem és segít. Ez azonban nem azt jelenti, hogy azt várom el, hogy egy érzelmek nélküli szikla legyen, hanem, hogyha támogatásra van szüksége, ne féljen kérni.

Felhoztad James Bond-ot, mint példát. Ellenpéldának hadd hozzak fel én is néhány férfit, aki sírt és megoldotta a problémát, ami kiváltotta ezt belőlük. Valamint, olyan férfiak, akik a nők nagy többségének vonzóak és a férfiasságot testesítik meg.

https://www.youtube.com/watch?v=iYodPZiyoSU

https://www.youtube.com/watch?v=fgy95MsEgsE

https://www.youtube.com/watch?v=2clROcCEWYE

https://www.youtube.com/watch?v=wiL8v-vVB30

https://www.youtube.com/watch?v=ZQht2yOX9Js

Ha egy fikciós műben egy férfi sír, az mindig sokkal mélyebb, hiszen ritkább. Egy olyanra nem tudok gondolni, ahol a sírás kevesebbé tett volna valakit.

A valós személyekre ugyanez vonatkozik. Nekem semmitől nem lett kevésbé vonzó vagy férfias valaki, csak mert hullajtott pár könnyet láthatóan a semmi miatt.

Amúgy az elmúlt évtizedekben, évszázadokban sokkal elfogadottabb volt egy férfi elérzékenyülése, legalábbis a +60-os ismerőseim, rokonaim értetlenül állnak az előtt, hogy manapság miért tartják sokan elfogadhatatlannak, ha egy férfinak néha sírnia kell. Mert kell, az érzelmek elfojtása csak árt.

Láttam már a barátomat sírni, ahogyan más férfiakat is. Ezeknek mind érzelmi oka volt, nem az, hogy "Jaj, kiszakadt a kedvenc pólóm!". Egyikük se lett kevesebb a szememben, tudod miért? Mert a helyükben én is sírtam volna.

"A nő lehet, hogy megvigasztalja, de valahol elszakad benne valami."

Bennem nem.

Nem tudom, mi gáz a sírásban, szerintem jó dolog. Le lehet pontozni, meg lehet kötözködni, nem érdekel. És nem konfliktuskezelés, ahogy ezt hiszitek, istenem, egy érzelmi reakciót manipulálásnak hinni, titeket is elcseszett valaki.

Alkoholt inni nem szoktam, de ahogy hallom azoktól, akik isznak, a sírásom ugyanilyen lehet. Az alkoholtól lelazulnak, kikapcsol az agyuk, stb. Velem ugyanez van. Érzem, hogy gyűlik bennem a sok szar. Mondjuk van a lelkemben egy vödör, amiben gyűlik a kaki. Sok kicsi kaka megtölti a vödröt. És érzem, hogy mikor lesz tele a vödör, és tudom, hogy oké, addigra beiktatok egy sírást. Olyankor engedem magam érezni a kakadarabokat, amiken lehet, hogy mikor megtörténtek, csak nevettem, de belül fájt.

Olyan ez, mint egy purgálás. Kijön minden szar. És ugyanaz, mint az alkohol. Lenyugszom, eszméletlen jó stresszlevezető. És tisztábban, racionálisabban látom a világot. Mondjuk tele vödörrel aggódom, hogy miért nem írt a tesóm, mikor ígérte. Tele vödörrel látom, ahogy autóba tuszkolják, és elviszik, és soha többet nem látom. Sírás után megnyugszom, hogy csak jól érzi magát, majd írni fog. És nem csak nyugtatgatom magam, konkrétan elönt valami, ami megnyugtat. (Nem akarok ostobaságot mondani, talán endorfin?)

És ha nem sikerül időben kiürítenem a vödröt, na akkor van az, hogy dühös leszek és elbőgöm magam, ha pl. valamit véletlen a kuka mellé dobok.

Ha valaki a problémák súlya alatt összeroskad, annak már két vödre is tele van. Nem kell mindenkinek sírni, de odajöhet hozzám, lelkizhetünk, megoszthatja a problémáit.

(A problem shared is a problem halved.)

Igen, erősnek kell lenni, de az igazi erő az, ha érezni is tudsz, és ki tudod mutatni. Amíg ez nem megy, addig ez nem erő, csak pózolás.