Sokan miért nem adják meg a kódjukat, azonosítókat a párjuknak?

Én nem tudom a kódjait sem a feleségemnek, sem a gyerekeimnek. Amikor a 12 éves lányomnak vettem egy ipadat, és feltelepítettük, félrenéztem amikor jelkódot, jelszót írt be, hogy ne lássam.

Mindenkinek joga van egy kis magánélethez, még házasságban is, az nem lehet, hogy folyton a nyakadban lihegjen a másik.

(Egyébként a gyerekeim tudják a jelszavaimat, mert átküldtem nekik egy emailben az összeset arra az esetre, ha lezuhanna velem a repülőgép vagy elvinne a koronavírus.)

Közös kassza esetén természetes, hogy tudjuk egymásnak a kódját a bankhoz stb.

Facebook és az e-mail a telefon pont az olyan dolgok amik a személyes térbe tartoznak bele és szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy meg kellene osztani ezt bárkivel. Mindenkinek joga van a magánélethez. Miért tartozna az a másik emberre, hogy a barátaiddal éppen mit vagy miről beszélgetsz?

Normális esetben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy elkérjék.

Ha még is ezen kattog valamelyik akkor ott már nincs bizalom

Mármint nem tudom milyen bajra gondolsz, de a felnőtt gyerekeimnek nem tudom semmilyen kódját, és soha nem is lépnék be semmijükbe. Ha valamelyiket elütné az autó, akkor a legkisebb gondom is nagyobb lenne annál, mint hogy a leveleiben turkáljak.

Egyébként nálunk bankkártyája van a feleségemnek a számlámhoz, szóval ehhez sem kell tudnia a kódjaimat. Egyszerűen nincs rá igény, hogy egymás kódjait tudjuk.

Idővel szerintem kialakul el. 4,5 éve vagyunk együtt, sokáig külön kassza volt. Aztán átszoktunk arra, hogy mindketten x összeget beteszünk a közösbe, ebből fizetjük az albérletet, bevásárlást, meg mindent, amit közös kiadásnak érzünk, a maradék pedig mindenkinek a sajátja. Néhány hónapja tartunk ott, hogy egyikünk fizetéséből élünk, a másikat félretesszük, így mindegy, ki fizet épp, közös a kassza.

De pl egymás pin kódját a mai napig nem tudjuk. Jelszavak közül néhányat igen, de a "fontosabbakat" nem. Ez majd a következő lépés lesz szerintem. Fegyverünk meg nincs, úgyhogy probléma megoldva :)

Ott kezdődik a baj, hogy te egy párra úgy tekintesz, hogy egyetlen személy. Nem, két különálló ember saját élettel, barátokkal, saját igényekkel a személyes térre.

Nyilván egy illúzió az egész, mert semmi olyanról nem lesz szó amit ne láthatna más, de mivel szüksége van az embernek a privát szférára is, ezért elég fojtogató ha valaki ezen kattog és turkálni akar benne.

"Mi van, ha történik veled valami, és a párod nem tudja hol keressen, vagy honnan szedjen pénzt, vagy adatokat?"

Nem hiszem el hogy nincs olyan pénze sehol amihez ne férne hozzá. Ne állítsd már be úgy mintha legalábbis éhen halna a széf kódja nélkül.

"Ha egy Fosbúk kódot is titkolsz, akkor miért várod el a másiktól a bankkódját?"

Nem hiszem el hogy a valóságban ennyire kiegyenlítetlenek lennének a párkapcsolatok. Nyilván csak annyit várhat el amennyit ad.

"Nem mondod meg neki az e-mail kódot, de elvárnád, hogy szüljön neked?"

Gyermeknemzés kölcsönös döntés, ez nem úgy működik hogy az egyik fél "elvárja" hogy szülessen gyerekük. Mi köze van egyáltalán egy email jelszónak a gyerekhez?

"Értem, hogy jogilag tilos, de ha egyedül van odahaza, mikor törik rá az ajtót, inkább erőszakolják meg, mintsem kinyithassa a fegyverszekrényt, és elővegye a fegyvert?"

Aztán mit kezdene egy fegyverrel megfelelő képzés nélkül? Lábon lőné magát? Amúgy már nem azért de felmérések szerint pl. egy rablásnál nagyobb az esélye hogy lelőnek ha előveszel egy fegyvert a fegyverszekrényből és hadonászol vele.

Én csak olyan párkapcsolatokban látom az egymás jelszavainak megosztását ahol az egyik fél (vagy mindkettő) féltékenykedős típus. Olyankor a féltékenység erősebb mint a tudat, hogy a másiknak is joga van egy kis magánélethez.

Nagyon kavarod a dolgokat. Mindenkinek joga van a saját teréhez.

A barátommal sose kértük el egymást jelszavait, mert nincs rá okunk. Nincs közöm hozzá, hogy milyen oldalakra van feliratkozva, nem tartom helyesnek, hogy csak úgy olvasgassam a beszélgetéseit, nem szándékom, hogy belemásszak mindenbe.

"- Mi van, ha történik veled valami, és a párod nem tudja hol keressen, vagy honnan szedjen pénzt, vagy adatokat?"

Az elérhetőségeimet tudja. Miért az én számlámról szedne pénzt? Van neki saját anyagi háttere. A keresés pedig nem az ő dolga, hanem a rendőrségé.

"- Ha egy Fosbúk kódot is titkolsz, akkor miért várod el a másiktól a bankkódját?"

Nem várom el a bankkódját nem tudom az övét. De miért szeretné belépni a Facebook-omba?

"- Nem mondod meg neki az e-mail kódot, de elvárnád, hogy szüljön neked?"

Miért szeretné olvasgatni az e-mailjeimet? Nem bízik bennem? Érdekli, hogy miről fecsegek a barátnőimmel? Szeretné ellenőrizni, hogy hova vagyok feliratkozva?

"- Értem, hogy jogilag tilos, de ha egyedül van odahaza, mikor törik rá az ajtót, inkább erőszakolják meg, mintsem kinyithassa a fegyverszekrényt, és elővegye a fegyvert?"

Nevetségesen szélsőséges példa. Ha a közös házunkban van a széf, nyilván tudja a kódját, mert ő is oda rakná be a fontos dolgait.

Aki nem tiszteli a párja személyes terét és igényét arra, hogy ne legyen felügyelet alatt, az nem szereti a párját. Ennyire egyszerű.

23/L