Miért vagyok féltékeny az exére? 20L

De az a baj, hogy bármennyire szeretem és látom rajta, hogy ő is nagyon szeret engem. Mindenki látja rajta. De ez a gondolat miatt én már a szakítás szélén állok.

Tegnap is úgy éreztem nem akarok mellette feküdni, el akarom kerülni. Nem akarom se látni, se beszélni, se hallani róla. Hiába szeretem mindennél jobban. Annyira félek, hogy elhagy, hogy inkább én hagynám el őt mielőtt ezt megtenné. Pedig ilyenről szó sincs.

Ez a gondolat szó szerint a szakításhoz visz engem, pedig tudom hogy nem ez hülyeség, de mégis.

20 éves vagyok, korábban nem volt még ilyen. Mert eddig bárki többet akart volna, mint barátság visszaléptek. Még fiatal vagyok és sokszor azzal nyugtatom magam hogy éretlen, pedig tudom, hogy nem erről van szó.

Aki utolsó előtt válaszolt, arra csak annyit mondanék ha eltudnám hinni, hogy neki én vagyok a legjobb, nem lenne ez az egész probléma. De bármit is tenne tudom, hogy nem tudna erről meggyőzni.

Sosem leszek senki számára a legjobb. És ezt nem önsajnáltatásból írom, csak végre őszintén leírok mindent. Amit kimondani úgyse tudnék.

A kapcsolatunkban, nem is lenne veszekedés, ha én nem generálnék ezzel magamban hatalmas feszültséget, amit utána rajta (is) vezetek le, valami vitán keresztül, aminek itt a gyökere.