45 éves férfi vagyok,5 éve párkapcsolatban. Párom 35 éves, alacsony, így állandó súlyproblémával. Sokkal jobban tartom magam nála (5 évet letagadhatok) - a 10 év ellenére - köszönhetően annak, hogy egész életemben sportoltam. Menjek, vagy maradjak?

Inkabb barátok vagytok. Van, aki erre esküszik és azt mondja hogy csak baráttal lenne képes osszekotni az életet. Van, akinél ez működik.

Nálad nyilvan nem fog.

En nő vagyok.

Nekem fontos a vágy, a vonzalom, a szexualitás, ahol minden elkepesztoen egyben van.

Szerintem beszéljétek ezt meg és adjatok a masiknak esélyt, hogy megtalalja, amit keres.

Ti lehet, h továbbra is képesek lennétek barátként tekinteni egymásra. Így lehet, hogy nem erezned magad akkor sem egyedül, ha már nem vagytok együtt, de még nincs senki.

Az amugy ritka, hogy minden rendben.. Pénz, szerelem, egészség, család..

Nem tudom.. Biztos nehéz. De ha tiszteled, nyilvan meg is tudjátok beszélni ezt..

Az szerintem is nagyon fontos pont, hogy miért rossz a szex.

Neki említetted ezt már egyébként? Hogy nem vagy elégedett a szexuális életetekkel? Mert én hiszem, hogy ha valamit mindkét fél akar, akkor azt meg lehet oldani. Hajlandóak vagytok mindketten tenni azért, hogy jobb legyen? Nem csak neked, hanem neki is. Mert ha neked nem jó, akkor szinte biztos, hogy neki sem.

Az életben sokféle kapcsolat szövődhet emberek között, van akivel a szex megy jól, van akivel a gyereknevelés, van akivel a pénzügyek stb. Sajnos többnyire nincs "minden egyben" kapcsolat. Nyilván ha nemek miatt/ korkülönbség vagy családi állapot miatt valakivel eleve kizárt a párkapcsolat, akkor ott ez "be sem zavarhat", ki lehet élvezni az adott kapcsolatot abban, amiben az jó. De ha ott van, hogy mindkét fél egyedülálló és valamiben jól együtt tudnak működni, akkor meg gyakran szövődik párkapcsolat, ami kicsit megnöveli a buktatók számát.

A pároddal úgy tűnik, hogy hasonló a megküzdési stratégiátok, jól húzzátok az igát együtt, ez nagy kincs. Ha száz évvel korábban élnétek, akkor nem lenne kérdés, hogy együtt maradtok és komoly sikereket tudnátok elérni, a társadalom megbecsülését élveznétek és természetesen gyerekeitek is születnének (lehet hogy születne ismeretlen eredetű gyereke a szolgálólánynak is, de a szex nem lenne tárgya a házastársi beszélgetéseiteknek). ;)

A párkapcsolat szinte mindig kompromisszum, annak a dilemmája, hogy ami hiányzik, azért "cserébe" elfogadható-e mindaz, ami jól működik. Esetetekben a kölcsönös tisztelet, szeretet, és nem utolsósorban az a különös képesség, hogy együtt meg tudjátok teremteni az anyagi bőséget - áll szemben a szexuális vágy, élvezet hiányával. Hogy megéri-e ezért extra energiát fordítani önfegyelemre, önuralomra és lemondásra? Ezt senki nem döntheti el helyetted.

De félelemből nem éri meg benne maradni egy kapcsolatban. Ha olyan érveid lennének a maradásra, hogy ki tudja, milyet találnál, lehet hogy akit megkívánnál, az elherdálná a pénzedet vagy lehet, hogy nem is találnál senkit (egy nap alatt ;)) és akkor ugye mint említetted, kész lennél.

A másik, hogy ezt nem a párod nélkül kéne eldöntened. Ez megkérdőjelezi azt a bizonyos tiszteletet irányában. Minimum el kéne mondanod neki az érzéseidet és azt, hogy min töprengsz épp. Ha nem mered ezt felvezetni, akkor legalább a szexuális életetek felvirágoztatásának igényét felvethetnéd úgy, hogy látsszon, benne vagy abban, hogy közösen fejlesszétek azt fel, akár szakterapeuta segítségével. Egyébként ha már terápia, jó eséllyel segítene egy párterápia is (mondjuk én kapcsolatok elején írnám receptre, hogy el se jöjjön ilyen szitu), de ilyen döntéshelyzetekben is át tud lendíteni egy kis önismeret objektív segítséggel. Az eredménye ennek nem biztos, hogy együtt maradás lesz, csak egyszerűen dönteni segít. Egyébként úgy látom, egy-egy egyéni terápia is rátok férne, a leírásod alapján különösen Rád, mert ez a társfüggőség, hogy egy naptól már megfekszel, olyan félreismerhetetlen jele annak, hogy valami nem oké, hogy az kb. determinált, hogy nem jött össze az utóbbi időben működő kapcsolat, de megkockáztatom, hogy egész életed nehézségei, nélkülözései is ide köthetők. Úgyhogy ha úgy is döntenél, hogy nem éri meg energiát fektetni a kapcsolatodba és inkább most azonnal szeded a sátorfád, egyszerűen a jövőd (értsd. a vágyott kapcsolat) érdekében fel kéne dolgoznod (értsd. meg kéne értened) azt a 40+ évet, amivel úgy tűnik, hogy eddig még nem foglalkoztál érdemben.

Kommenteket nagyon nem olvastam.

Tök reálisan felvázoltad a dolgokat. Itt azt kell eldöntened mi a fontosabb számodra. A szerelem, vagy az hogy ne osztozkodj azon mással, amit felépítettél/felépítettetek.

Az tiszta hogy nem vagy szerelmes. Ez így jó neked? Mikor belegondolsz hogy életed végéig így fogsz élni az milyen érzéssel tölt el?

Mérlegelj.

Ha minden stimmel csak a szex nem, akkor éljetek nyitott kapcsolatban, ha ez mindkettőtöknek megfelel!

Sokan - többen is mint hinnénk - élnek így.

Lehet ezt is ízléssel rendezni.