Nők akik túlagyaltok, féltékenykedtek, hogyan tudtátok leküzdeni ezt? Mi a "módszeretek"?

Én pasi vagyok, de ez ugyan a bajom.

Ha dolgozol magadon és nincs eredménye, akkor miután lecseng a járvány, keress fel egy pszichológust vagy egy önismereti csoportot. Rá kell jönnöd, mi a háttere a kötődési zavarodnak és az önértékelési problémáidnak, aztán pedig tanulnod kell tudatosan felismerni és tudatosan kezelni a dolgokat. Ha nem akarsz egy életen át szenvedni, akkor muszáj lesz. Nem csak a saját életed keseríted meg ezzel, hanem a párodét is.

Én ugyan ebben a cipőben voltam. Idén töltöm a 30-at van egy 10 éves kisfiam és 7 éve vagyok házas.A fiam egy tini kapcsolatból született gyógyszer mellett és a biológiai apuka egy pofon kíséretében elhagyott mikor a fiam 2 hónapos volt. Ez egy másik történet.A kisfiam mellett leérettségiztem és egy második szakmát is szereztem. Majd mikor a kisfiam 2 éves lett akkor egy online társkeresőn megismertem a jelenlegi férjemet. Na,ezt csak azért mondtam el mellette mert a férjem előtt bár nem volt sok kapcsolatom de mindegyikben megbíztam és sajnos mindegyik megcsalt. A férjem viszont nem csinált soha semmit mégis a régi rossz kapcsolataimban szerzett fájdalmat rá zúdítottam. Rettenetesen szörnyű voltam. Ha valakivel beszélt telefonon én szinte a nyakában voltam hogy halljam hogy az illető férfi e vagy nő. Telefon megnézés minden este részletesen. Nem titokban csináltam előtte mondtam a férjemnek hogy most pedig megnézem a telefonodat,odadta és megnéztem,gps-es telefonos összekötettés hogy éppen merre jár,és erről szintén tudott.Így visszagondolva nevetséges voltam.Nem is tudom hogy hogy bírta mellettem.De ezek csak a legenyhébbek. A mély pont akkor volt mikor már ezt most komolyan mondom hangokat hallottam ami mindig elbizonytalanított. A férjem mondta hogy reggeli meeting van a munkahelyén és ez a hang a fejemben egyből mondta hogy: ,ezt most tényleg elhiszed neki?' Ez volt a mélypontom. Majd mikor már magamat sem bírtam elviselni és tényleg kifordultam magamból akkor Én felismertem hogy ez így tényleg nem mehet tovább és elkezdtem lassan már 2 éve pszihiáterhez járni. Kétféle gyógyszert szedek( de az egyikből már csak egy felet kell :) ) szép lassan elhagyom a gyógyszereket.Kiderült hogy depressziós és szorongásos zavarom van.Ide bele számított a féltékenység, a hangulatingadozásaim, az önbizalomhiány,hogy engem senki nem szeret. Még most se vagyok teljesen gyógyult de már nem terrozizálom annyit a férjemet.:) Jó tanács: bármit is akarsz hidd el nem éri meg. Ha tébyleg nagy a baj bátran dorsulj orvoshoz ne félj segítséget kérni! Ha bármi kérdesed van szívesen válaszolok!

Menj terápiára.