Egy kapcsolaton belül az eltérő anyagi helyzetet hogyan tudtátok jól kezelni?

Volt nálunk ilyen helyzet. A férjem külföldi állampolgár, soha egy percet nem is élt Magyarországon. Így amikor én még otthon laktam és dolgoztam, akkor is sokkal de sokkal kevesebbet kerestem átszámítva, mint ő, pedig Magyarországhoz képest nem volt rossz fizetésem. Aztán, ahogy véget ért az egyetemi gyakorlat, kiköltöztem hozzá. Nézegettem már előtte is kint álláslehetőségeket, de tudtuk, hogy nem egyik napról a másikra fog menni. Volt némi spórolt pénzem, amit beadtam a kasszába, de hát a forint akkor se volt már valami erős, szóval csepp a tengerben. Nem lett munkám sokáig, a spórolt pénzem elfogyott. És igen, nem nagyon volt más lehetőség, mint hogy a férjem eltartson. Számoltunk ezzel, de én aki világ életemben független voltam, ezt nehezen szoktam meg. Nagyon visszafogtam a saját költségeimet, megvontam magamtól mindent gyakorlatilag, hogy neki minél kevesebbet kelljen "rám" költenie. Ez persze meglátszott a külsőmön is, amire addig nagyon adtam. Aztán csak lett végre munkám és most már meg tudom engedni magamnak azokat amiket régen. Tanácsolni nem tudok semmit, ha már beszéltetek erről. Mi is folyton beszélgettünk a férjemmel mikor ebben a helyzetben voltam, mondta hogy nincs ebből probléma, ez természetes, számoltunk ezzel és a kiköltözésem előtt ő már elkezdett erre spórolni, hogy tudja fizetni pl az egészségügyi biztosításom, na ettől még rosszabbul éreztem magam, hogy én miért nem tudtam többet spórolni. de hát diákmunkából örültem ha annyit sikerült, amennyit. Ha bárhonnan bármilyen pénz bejött, mert pl kaptam szülinapra, azonnal adtam a férjem kezébe, hiába nem kérte, a lelkemnek jólesett, hogy ha még nem is sok, de valamit odatettem én is.