A párom prioritása a haverokkal kocsmázás, képtelen mást csinálni, pedig szerelmes, ezt el kéne tűrni?

3 éve járunk. F/27, én L/27

A párommal 3 év járunk. Rendszeresen kocsmázik, a barátai is mind egyedülállók és kb echte alkoholisták. Ha hivják valahova, lelkiismeetfurdalást kelt bennem, hogy bezzeg a haverjai mennek, ő meg ˝nem mehet˝. Mindig megemlíti, hogy ez meg az hívta, de ő nem megy. És látom az arcán, hogy fortyog. Közben az elmúlt napokban már kétszer volt velük. Heti háromszor fixen elmegy, és engem ez nagyon idegesít már. Nemsokára 30 vagyok, ő is, de úgy él mint egy egyetemista.

Most költöztünk össze. Mikor hazamegyek, azt érzem, hogy na most vajon megint miről lesz szó, hogy hova szeretne menni, és mit szeretne csinálni, és nincs 3 fixen otthon töltött esténk együtt a közös lakásban. Nem beszélve arról, hogy nem nagyon bírja a piát, és mégis mindig ugyanannyit iszik mint a többiek, ő is néz ki a legmegcsapottabbnak természetesen mindig.

Ezt meguntam, és leültem vele beszélgetni, hogy ez nekem így nem megy tovább, mert mindig elcipel engem is, és másnap a napom teljesen hasztalan, nem tudok edzeni, főzni , semmi, ezért nekem elég heti 1-2 ilyen bározgatás max, más program jöhet, természetesen neki nem létezik más program, csak a kocsmázás. CSAKIS ez...

Tehát leültem vele hogy nekem ez így nem fog menni, és már unom, hogy 3 éve ez van, és még egyszer se mentünk el együtt futni, vagy akármit, csak mindig ezt lehet csinálni. És legyen mondjuk heti kettő kocsmázás, de tartsa már a határt akkor is, ne ő legyen a legrészegebb, mert nem az ivás a szórakozás, hanem a barátokkal találkozás. VAagy ezt lehet csak én gondolom így...

Ahogy ezt megbeszéltük, másnap természetesen már mennünk kellett valahova, és mikor már ott ültünk 4 órája, mondtam neki, hogy szívem lassan menjünk már hogy ki tudjuk pihenni magunkat. No erre, a barátai nekemálltak, hogy én ne konktrolláljam, és hadd érezze jól magát, én menjek hazafele. Természetesen a páromnak erre egy szava se volt, se az hogy ˝Kicsim hadd igyak meg mégegyet és megyünk˝, se az hogy ˝Hagyjátok a nőmet, megbeszétünk valamit, és igaza van, tartom magam ahhoz, elég volt ennyi mára˝.

Úgy érzem hogy egy mértéktelen óvodással élek együtt, akivel nem jutok dűlőre, és fűt-fát ígérget, sose fog változtatni, mert nem én vagyok a szerelme hanem a haverokkal piálás. Pedig szerelmes és imád engem és mindent megtesz értem ezeken kívül, de ebben egyáltalán nem változtat, és ezen teljesen kiégtem...

Valakinek hasonló?