Milyen szinten fér bele nálatok a titkolózás/hazugság egy kapcsolatban?

A konkrét példád esetében engem férfiként zavar az ilyesmi, mivel megértő vagyok. Ha titokban tartja, határeset, de emiatt kár hazudni. Hazudni legfeljebb önvédelemből fér bele, amennyiben elkerülhetetlen. Ellenben amikor csak lehet, érdemes őszinteségre törekedni, pláne egy párkapcsolatban, és barátságban, így például átbeszélni a dolgokat.

Ettől függetlenül léteznek olyan titkok, melyek senkire se tartoznak, ez emberi dolog. Nem csak diplomáciai okokból kell titkolózni, vagy kegyes hazugságot mondani, hanem léteznek teljesen privát dolgok is. De ezek kivételt képeznek. Amit lehet, jobb inkább átbszélni azokkal, akikkel közelebbi kapcsolatban vagyok.

Az adott helyzetben nem fogadnám el?

Minek titokban beszélgetnie, találkoznia valakivel, akinek tetszik? Felmerülne a gondolat, hogy meg akar csalni, legalábbis legyezgeti a hiúságát a másikkal való flörtölés.

Nem-nem, ilyen nincs. Mármint, a szituáció, amit felvázoltál a kérdésben.

Ha nem akart volna megbántani, elmondja. Nincsen ebben semmi. Az, hogy utólag kiderül, szerinte milyen színben tünteti fel az egészet? Így már nagyon nem hihető, hogy nincsen köztük semmi. Szóval, mi volt az értelme a titkolózásnak, de inkább hazugságnak? Mert ha elmegyek itthonról, általában elmesélem a páromnak hogy hova megyek és kivel. Tehát, feltételezem, neki akkor hazudnia kellett.