Mennyire elfogadhato egy kapcsolatban a hazugsag, fullentes, titkolozas?

A mostani az első olyan kapcsolatom, ahol soha, semmilyen formában még apróságok miatt sem hazudok a páromnak, mert egészen egyszerűen nincs szükség rá. Ő is így tesz. Pedig már nem vagyunk fiatalok. Az előző párom notorius hazudozó volt, aki ráadásul apró kritikát sem viselt, igy muszáj volt néha szépítenem. DE. Komolyan mondom felemelő érzés olyan kapcsolatban lenni, hogy nem kell gondolkodni mit mondhatsz és mit nem. Párom is és én is elég szókimondóak vagyunk, tehát lehet, hogy elsőre másnak furán hangozhat meg bántóan, mégis százszor jobb így, és annyira kényelmes, hogy el sem hinnétek.

A párom el szokta mondani, ha csajokat nézeget (ő nem szereti a pornót, annál sokkal érzelmesebb), max amatőr képeket nézeget de ez nem mindennapos. Nekem ez így jó, mert maximálisan meg tudok bízni benne. Kinőttünk abból a korból, hogy "privát szférát" tartsunk fent vagy igényeljünk egy párkapcsolatban. A párom a legjobb barátom is, minden titkomat ismeri, és szerintem nincs jobb felállás ennél.

Nem éri meg, felesleges ilyen emberre pazarolni akár egy percet is.

Eleinte csak kisebb dolgokban hazudik, aztán majd minden szrságot ezzel old meg... gyáva, gerinctelen a hazug ember, akinek segítségre van szüksége.