A gyermeke veszélyben van. Van esélye megváltozni?

2019. decemberében egy 30 éves egy gyermekes édesanya rám írt, akivel osztálytársak vagyunk egy felnőttképzésen. Úgy 3 hét múlva összejöttünk. A gyermeke hamar apának kezdett el hívni. A nő visszahúzódó, és első ránézésre nagyon aranyosnak tűnik, viszont ami később történt, több, mint szánalmas.

Az anyjáéknál lakik, és amikor fent voltam február végén náluk, rajta kaptam, hogy egy kamu facebook fiókon beszélget a volt párjával, akitől a gyermeke van. A férfi alkoholista, agresszív és tahó állat. 5 éve ismerik egymást, és többször is bántalmazta a nőt, de elméletileg 2 éve történt az utolsó bántalmazás. Továbbá betegesen féltékeny, mert mindenkivel összerakta, hogy biztos b**sztak. Amióta ismerik egymást, több mint 13-szor költözött a férfihoz és vissza az anyjához (mellettem kétszer, de ötször játszotta el, hogy elhagy). Ahol a nő édesanyja lakik, abból a tömblakásból ki van tiltva a férfi, és hogyha meglátja valaki, azonnal kihívják a rendőrséget. Többször is volt börtönbe.

Amikor kérdőre vontam mindig, kifogásokat mondott, hazudott és engem hibáztatott mindenért, és pont olyanná vált, amilyen a férfi. Mindenkivel összerak, hogy biztos volt viszonyom vele. Első alkalommal amikor elhagyott miatta, pár napig tartott a kapcsolatuk, és nehezen megbocsátottam neki, majd összejöttem vele újra. Nem sok idő kellett, hogy elhagyjon engem és egy ramaty albérletbe költözzenek. Ekkorra már kialakult egy sajnálat bennem, és csináltam egy másik fiókot, hogy tudjak beszélni vele (az eredetit letiltotta a ffi miatt). A kislányt is sajnáltam, így próbáltam neki segíteni. 6 napig laktak együtt, majd szólt az anyjának, hogy menjen érte autóval, mert visszaköltözik. Sajnálatból összejöttem vele, hátha sikerül úgy elfelejtenie. (Ekkor már érződött rajtam, hogy bunkóbb vagyok vele, mert felfoghatatlannak tartom ezt az egészet, és reméltem túllép, és nem kell a kislánynak egy ilyen életképtelen szülő mellett felnőnie.) Majd újra visszaköltözött hozzá, és a karantén háromnegyed részében nála lakott. (Hogyha nem lennénk osztálytársak (sajnos még 2 hónapig azok leszünk), már rég eltávolítottam volna az életemből, de nem akartam, hogy balhé legyen, és próbáltam elhitetni magammal, hogy majd megváltozik és minden jó lesz, bár nem bíztam benne.) A karantén végén összejött velem, és megcsalt kedden. Nem érez semmiféle bűntudatot, se rosszat, hogy így játszik velem.

A szememben egy semmi már ez a nő. Mindig más kifogást hoz fel. Hallottam már tőle: sajnálom nagyon, mert a szülei meghaltak (évekkel ezelőtt) és nincs senkije (aha, csak a haverok, stb); szeretem őt, mert tőle van a gyerekem; miattam van ez az egész, mert én is átvertem, megcsaltam, stb; megérdemlem, mert szar ember vagyok. Volt olyan, amikor rájött, hogy milyen szánalmas és elkezdte magát szidni, és sajnálja, hogy ezeket mondta rám, csak ideges volt, de nem sok ideig tartott, mert újra csinálta az egészet.

Az utóbbi időben a csodálatos férfi az unokatestvérét rám küldte, és ő is elkezdett írni nekem. Az édesanyámat szidták, aki rákos és hogy dögöljön meg. Minden információ, amellyel megbíztam a nőt, tovább adta és szemrebbenés nélkül tűri, hogy gúnyolódjon rajtam, hogy gyermekkoromban erőszak áldozatává váltam. Továbbá elakar verni, és a többi. És még sorolhatnám...

Az egészet leírva rájöttem, hogy milyen szánalmas vagyok én is, hogy eltűröm ezeket, viszont szeretném megkérdezni, hogy ennek a nőnek mit kéne mondani, mit lehetne tenni, hogy megváltozzon és ne taszítsa a nyomorba magát és a 3 éves gyermekét? Nyilván sok mindent nem írtam le, de aki hallotta ezt az egészet, egyrészt hülyének nézett engem, másrészt viszont ilyen embert nem látott még senki, mert mintha az egész egy vígjáték lenne.