Mit gondoltok arról, aki nem akar közös kasszát?

Megértem, de ha együtt akarunk élni, szerintem elkerülhetetlen. Vagy minden fürdés után nézzem meg a vízórát és porciózzam ki a kaját, és fizettessem ki vele az alapanyagokat meg a gázt, ami a sütéshez kellett? Ez kibszott szánalmas. Ha meg van gyerek is, akkor aztán főleg.

Abban egyetértek, hogy nem kell a teljes keresetét az embernek beömleszteni a közösbe, mint valami kommunista diktatúrában, tehát pl tehet félre saját célra, de igenis legyen egy összeg, amit meghatároznak kaja/rezsipénzként és amibe beleadnak, bízva abban, hogy nem az egész az ő pénzükből lesz fizetve, hanem a másik ugyanannyit beletesz. Ugyanúgy a programoknál is, fizessünk egyben, aztán majd legközelebb fizet a másik

Mit is jelent a közös kassza? Mert nálam például azt, amit a #2-es írt, hogy úgymond a teljes keresetet beleömlesztik a közösbe, és egy forint se az enyém vagy a tiéd, hanem MINDEN KÖZÖS.

Én ilyet sose csinálnék. Természetesen alap, hogy a lakbért/rezsit/kaját/közös utazást/programokat felezzük, meg az is előny az idő előrehaladtával ha egy párnak van közös megtakarítása. De mindent bedobni a közösbe, felesleges. Mindenkinek vannak egyéni céljai/szükségletei. Onnantól kezdve, hogy el akarok menni fodrászhoz addig hogy el akarok utazni egy barátnőmmel 2 napra Spanyolországba, ne kelljen már minden forintról elszámolni, ne kelljen már a "közösből" kivenni. Ezekre mindenkinek legyen saját megtakarítása.

Én megértem, ha valakinek nem pálya a dolog, de én nem így képzelem el a tartós kapcsolatot. Szerintem amint összeköltözés van, onnantól kezdve már nehezebb külön kasszán lenni, de ha meg már gyerek is van, akkor főleg nem tudsz árcímkét rakni mindenre. Az a baj, hogy oké, külön kasszán az ember számlával tudja a bevásárlásait felezni, de pl a "természeti" dolgokat mégis hogy számolják el? A heti kétszeri wc-pucolás vajon egyenértékű-e a mindennapos főzéssel? A gyerekkel otthon töltött idő, ami sajnos bevételkiesés az egyik félnek, vajon kiegyenlíthető-e azzal, hogy a másik fél teljes állásban dolgozik továbbra is? Szerintem onnantól kezdve, hogy közös élet van, onnantól kezdve értelmezhetetlen a közös kassza is. Házasságban már csak azért is, mert hacsak nincs házassági szerződés, tökmindegy a pár hogyan élte a mindennapjait, úgyis feleződik minden váláskor.

Nálunk egyébként úgy működik, hogy mindkettőnknek külön bankszámlája van, amire kapjuk a fizetéseket ugyebár, de nem tartjuk számon, hogy ki mikor mit fizetett, ez gyakorlatilag ugyanannak a nadrágnak a két zsebeként értelmezhető. Hó végén meg ami marad a számláinkon, a közös megtakarítási számlára átutaljuk, mondhatni mikor mosás előtt átnézed a zsebeket és kiveszed belőle az ott felejtett aprót :) Ennek az az előnye megvan, hogy nem kell kunyerálni ha fodrászhoz akarok menni és elszámolni azzal, hogy már megint vettem valamit a hobbimhoz vagy a gyereknek új cipő kellett, esetleg meglepi ajándékot könnyebb így kivitelezni, de cserébe nincs is számolgatás és felezgetés és nem is tartjuk számon, hogy a legutóbb ki fizette a nagybevásárlást vagy valami. Én el sem tudnék képzelni egy komoly kapcsolatot, ahol ez nem működőképes, mármint nyilván mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, csak a külön kassza számomra elég visszás a saját kapcsolatomban, így hát nyilván én nem élnék olyan emberrel, akinek meg az elképzelhetetlen, hogy közösködjünk.

"A heti kétszeri wc-pucolás vajon egyenértékű-e a mindennapos főzéssel?"

Ez mennyibe kerül akkor a férjednek? A mindenkori fizetésének X százaléka? Ne nevettess már, te beszámozod, a másik nem teheti. Megnéznélek akkor ha mondjuk te 10x annyit keresnél mint a másik, akkor is ezt mondanád? Szerintem nem, sőt...

Nem tudom... Nekem a férjem nem a legtakarékosabb ember a világon és a pénzzel nem tud jól bánni. Nálunk ő keres többet, de én biztos, hogy nem és szerintem ő se szeretne közös kasszán lenni.

A lakásunkkal kapcsolatos költségeket felesben fizejtük. Ha boltba megyünk, akkor amit csak én magamnak veszek azt én fizetek, amit ő magának, azt ő fizeti, amit pedig mindketten használunk/eszünk azt elosztjuk egymás között nagyjából egyenlően, ami nem mindig sikerül, van amikor én fizetek többet, bmvan amikor ő, de ez idővel kiegyenlítődik. Szóval nincs az, hogy pl én 5 szeletet eszek a kenyérből, ő pedig 7-et és akkor ebből probléma lenne :D

Amúgy van közös megtakarításunk, azt csak egymás beleegyezzésével használjuk fel.

Nekünk ez így jó :)