Miért van ez így?

Az elején(kicsivel egy evvel ezelőtt) költöztem vele össze. Rossz kapcsolatomból volt kilépő az,hogy vele házat vettünk. Vettünk..vett,nekem a nevemre semmi nem került ( tudta hogy a régi kapcsolatomban is nagy hiba volt ez,így csak hordtam bele a pénzem ,de a végén semmim nem lett.Passziv bar listán vagyok(volt egy tartozas-egyben fizettem ki,így 5 évig vagyok rajta,hitelt így nem kaptam)4 éve ismerem egyébként .

Az elején minden jó és szép volt ,ennek ellenére is örültem hogy végre össze költöztünk.

Pár hónap múlva tűnt fel nekem hogy mindenért szólni kellett mint egy gyereknek hogy neki is lehet valamit csinálni a házba és a ház körül. Ha nem szóltam, kepes volt munka után tévézni,netezni .Nekem jól esett volna ha segít például minap után a főzésben. Van két lányom, hoztam magammal a régi kapcsolatomból-akik persze segítettek, de ettől függetlenül csak azt láttam hogy ő fekszik bent .

Ha szóba hoztam ilyen apró dolgokat,akkor ő 3 napig képes volt nem hozzam szólni.mikor már soknak éreztem a csendet,én mentem és kértem bocsánatot tőle. Ezért is Szóltam hogy dühít a csend,miért nem szól hozzám? Most egy "megbeszélés " úgy zajlik hogy mindent vissza dobál rám. Például :elmehetnénk valahova . A válasza: te nem tálaltad ki hogy hova

Vagy nem mosogattál el..a valasza: te sem. Legutóbb már arra is rá jöttem hogy hazudik :szerencse játékon kaptam ( egész nagy tétben) külön szobába szerettem volna tőle menni,De ragaszkodott hogy aludjak mellette.egymasnak hattal alszunk ..sok értelme van ..

Egy éve még mindent is megtettem hogy a kedvében járjak .Nekem kellene ismét békülni? Ilyenkor olyan mintha csak én ragaszkodnék és őt nem hatja meg .neki így is jó. Ha kibékülök vele,úgy is

Egy év története ez amit írtam.

Biztos sokan gondoljak majd hogy szekáltam,de nem igaz. Közös dolgokat szerettem volna,hogy menjünk valahova együtt,hogy főzzünk együtt.

Tudom azt a választ is hogy hagyjam ott,vagy ő hagyjon ott amiért én ilyen vagyok .

Azt mondják hogy a gyászra időt kell hagyni. Érzem hogy már ez a vége, de szeretem őt. Megbocsájtani mégsem tudok. -beszélgetni sem tudok vele mert akkor az jön ki belőle hogy én sem..tudom előre a válaszokat is amit kapok tőle.

37 éves vagyok ,ő 30 .

Nem tudom mit lehet tenni.

A lényeg most az hogy nagyon meghatározza a napjaim sajnos ez az érzés és nem tudok vele mit kezdeni.

Bárcsak ki lehetne kapcsolni . Úgy gyötrődöm hogy közben itt van.Felemészt ez az egész érzés.

De kiirtam magamból