A nők/lányok többsége tényleg ennyire a lentebb jellemzett karakterű embereket keresi?

Ne haragudj, kérdező, de a leírtak és a válaszaid alapján annyira egy semmilyen, dacos gyereknek tűnsz, ami egyetlen nőnek sem lesz vonzó. Van egy ideálod, amit szeretnél, ez oké, de látszólag nem kellesz nekik: sem leadni nem akarod az igényeidet (amivel nem is értenék egyet), sem felemelni magad ehhez az ideálhoz. Inkább akkor vagy egyedül, ha egy szalmaszálat meg kéne mozdítani.

Nekem mindhárom párom, aki volt eddig, vékony alkatú volt, nem sportos, ez személy szerint nem zavart, de egyikőjük sem volt gyengébb nálam. Ez nem feltétlenül kizáró ok. De miért akkora nagy baj, ha a nők magabiztos férfiakra vágynak? Én is magabiztos vagyok, rendben vagyok önmagammal, nincs önbizalomhiányom, tisztában vagyok az értékeimmel és hibáimmal, amiken dolgozom is, mert az élet az állandó fejlődésről szól. Engem is bántottak verbálisan, nemcsak osztálytársak, hanem az alkoholista apám is több mint tíz éven keresztül, de felnőtt ember vagyok, a múltat fel kell dolgozni és le kell zárni. Miért akkora nagy elvárás, ha hasonló személyiségű, egyben mentalitású társat keresek? És hogy egy önbizalomhiányos csaj is magabiztos férfit akar? Egyrészt evolúciós okai vannak, másrészt egy magabiztos, önmagával rendben lévő partner ezerszer vonzóbb, mert van kisugárzása. Ja, és soha egyik párom sem volt kicsit sem lekezelő.

A népszerűség meg... személy szerint nem érdekel. És még soha, egyetlen barátnőmtől sem hallottam, sem szépektől, sem csúnyáktól, hogy legyen az.

Amiben meg már megint keverik az emberek a szezont a fazonnal: az introvertáltság még mindig nem azt jelenti, hogy az ember egy szerencsétlen kis valaki, aki nem mer kilépni a házhoz, és megremeg, ha meg kell szólalni. Én is és a párom is introvertáltak vagyunk, sok énidőre van szükségünk, nem szeretünk nagy társaságba járni, de vannak barátaink, esünk össze, ha valakitől az utcán segítséget kell kérni, eljárunk programokra.

És már ne is haragudj, de ha neked lehet egy ideálod, amiből nem engedsz, de felnőni sem akarsz hozzá, akkor miért várnád el, hogy egy nő leadja a saját külső elvárásait azért, mert egy számára nem vonzó pasival megegyezik a világlátása és közösek az érdeklődései? Ezt nevezik barátnak.

Szóval bocs, de nem, a nők többsége nem ezt keresi, mert minden egyes nőnek más az ideálja, mások az elvárásai, van, akinek a külső, van, akinek a belső a legfontosabb, más kisugárzást keres, de alapvetően, mint minden ember, egy összképet nézünk. Mert a vonzóságot nem egy határozott arcél adja meg (én pl. kifejezetten a lágy vonásokat tartom a legvonzóbbnak, de sosem néztem még senkinek az arcélét). De egy önbizalomhiányos, a komfortzónájából kilépni nem tudó, semmi extra ember elég kevesek számára lesz vonzó.

#32: "ha véletlenül belém habarodna"

Öcsém, alig vagy önelégült. Pfff.

Önelégült? Miért? Belém is lehet szerelmes egyszer valaki.

Ha meg azt írom le, hogy "jjaaaajcsúnyavagyok", akkor meg az a baj, fejlesszem magam, túl kevés az önbizalmam, nem szexi.

Egyébként meg egy egyszerű kérdést tettem fel, de akkor felteszem másképp: te azért elutasítanál, egy számodra szimpatikus palit, mert nem bír felemelni pl 80 kg-ot? Ugyanmár.

#34: "te azért elutasítanál, egy számodra szimpatikus palit, mert nem bír felemelni pl 80 kg-ot? Ugyanmár."

Megkérdezhetem, hogy miért válaszolsz helyettem egy általad föltett és nekem címzett kérdésre? Ez eléggé undorító gesztus.

A férfiak kilencvensok százaléka nekem egyáltalán nem szimpatikus, kezdjük ott. Nekem olyan a szűrőm, hogy azon egészen kevés ember jut át, és ez azért van, mert nálam az, hogy legyen kapcsolatom, a legkevésbé sem prioritás, nem kulcsfontosságú a jó közérzetemhez. Ezért, mivel nem vagyok kapcsolatfüggő, megengedhetem magamnak, hogy olyan magas legyen a mércém, hogy azt tényleg csak a SZÁMOMRA legeslegjobbak tudják megugrani, akikkel valóban nagyon jól érezném magam. Tehát csupáncsak szimpátia nekem alapból nagyon-nagyon kevés. Annyira, hogy ha csak ennyi lenne részemről, akkor az illető meg sem tudná, hogy tetszik nekem.

"Önelégült? Miért? Belém is lehet szerelmes egyszer valaki."

Ja. Bizonyára. De aki ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy ez az alap, amire a mondanivalójának a további része épül, az bizony önelégült, és nem kicsit.

Blah, blah.

"A férfiak kilencvensok százaléka nekem egyáltalán nem szimpatikus, kezdjük ott"

"Nekem olyan a szűrőm, hogy azon egészen kevés ember jut át"

"Ezért, mivel nem vagyok kapcsolatfüggő, megengedhetem magamnak, hogy"

"Tehát csupáncsak szimpátia nekem alapból nagyon-nagyon kevés"

Ne haragudj, nem értek egyett >azzal< a csoporttal, de ékes példája vagy az incelek általánosításainak...

Kicsit olyan vagy, mint ez a hölgy itt:

https://www.youtube.com/watch?v=VviXrf5QB0Q&

Ha itt valaki önelégült, akkor az bizony te vagy. Szép estét kívánok a macskáiddal ;)

#37

Ugyan már, nem ismersz te engem. A való életben nem sok önbecsülésem van, ez a "ha véletlenül belém habarodna" is csak egy hipotézis. Gyakorlatilag el sem tudom képzelni, hogy valaha valakinek tetsszek az ellenkező nemből. Most jó?