Hathat negatívan a kapcsolatra, ha a nő biztosítja a lakhatást?

Nálunk én biztosítom a lakást nő létemre. Az előző páromnál is így volt. Nem jelentett gondot, mert normális ember vagyok, és egy normális emberrel, ha el is múlik köztünk a szerelem, nem fogok kicseszni, és görény módon kirakni. Az exem egy hónapig itt maradhatott, amíg talált normális albérletet.

És sem az előző, sem a mostani páromnak nem róttam fel, hogy ez az én házam, itt az lesz, amit én akarom, hanem úgy tekintettem rá, mint a közös életünk helyszínére, ahol fontos, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat, boldogok legyünk. A párommal hasonló ebben a szemléletünk, mindent megosztunk egymással.

Igen, én vagyok előnyben, ha beüt a krach köztünk, de ameddig a másik fél nem bánik velem patkány módra, én sem fogom megtenni.

Szóval minden azon múlik, milyen az az ember, akivel együtt vagy. Nem függ attól, hogy nő vagy férfi az illető. Csodás történeteket hallottam szimpla társbérlőkről is, ahol csak az egyik fél nevén volt a szerződés...

Csak akkor, ha emiatt neked kisebbségi komplexusod van, vagy a nő felsőbbrendünek érzi magát.

Mivel felezitek a költséget, ennek nem kéne fennállnia.

F

Én a másik oldalról tudok nyilatkozni, én voltam a nő, akinek a lakásába beköltözött anno a ma már exem, akkor még párom. Előtte mindketten szülőkkel laktunk, én örököltem a szóban forgó lakást (már évekkel előtte, de gyűjtöttem a pénzt különköltözésre). Neki saját különálló ingatlana nem volt, de a házban, ahol az anyjával lakott, a felső emelet az övé volt (félig tulajdonos), volt hova mennie szakítás után. Nyilván nem akartam félig a nevére íratni a lakást, mert nekem is kellett egy védőháló, és a dolog kimenetelét nézve nem volt rossz döntés nyilván :).

Úgy gondolom, hogy korrekt voltam vele, pl. semmilyen, a lakáshoz tartozó felújításba, bútorvásárlásba nem kellett belefizetnie, olyanokba se, ami gyakorlatilag neki lett véve (saját íróasztal). Én többet kerestem, és arányosan fizettük a rezsit és az élelmiszert.

Igazából a lakás egy része volt az egyik gondnak, ami a későbbiekben felmerült - az, hogy ő nem tudta elviselni, hogy én jobban is keresek nála meg jobb helyzetben vagyok (ugye neki felesben volt a háza az anyjával, aki haszonélvező is volt... úgy tudta használni a tulajdonát, hogy együtt él az anyjával, nem tudta volna eladni, mert az anyja nem volt hajlandó kisebb lakásba költözni). Ő bizonyos dolgokban elég konzervatív volt, és valamiért az volt a megrögződése, hogy az igazi férfi az családfenntartó, és ő nem igazi férfi azért, mert nem keres jobban nálam (ez azért akkorra bukott ki, mert amikor összejöttünk, én még egyetemista voltam meg egyetem mellett kulimunkákat csináltam, aztán az összeköltözésünk előtt sacc per kb. fél évvel lett az első komolyabb munkahelyem, ahol többet kerestem, mint ő... nem tudom, hogy ebbe bele sem gondolt, hogy opció lehet, nem tudom). Engem ez sosem zavart, amikor a démonjai megjelentek, én mindig megpróbáltam megnyugtatni, de úgy látszik, nem volt elég.

Egy másik gondja az volt, hogy neki az álma a (kertes) ház volt, és nem érezte magát otthon a lakásban (bérház), én viszont megmondtam neki, hogy nekem 4,5 év után már elérkezett az összeköltözés ideje, és a lakás az egyetlen opció, mert azonkívül csak anyjával tudtunk volna összeköltözni, azt meg semmi pénzért sem. Elmagyaráztam neki, hogy miért nem. Úgy tűnt, hogy megértette, meg nem volt ő sem jó viszonyban az anyjával, sőt, és voltak konfliktusaink vele már akkor is, amikor ott aludtam - mondjuk inkább neki, én meg voltam a villámhárító. Így visszagondolva sztem ő simán beköltöztetett volna az anyja mellé, mert neki a ház annyival fontosabb volt, nekem meg az, hogy nyugalomban, mi kettesben éljünk.

Persze más bajok is lettek a végére, de a kérdés szempontjából nem relevánsak. A szakítás közös döntés volt, ő mondta ki, egy szó nélkül elment a cuccaival.

Sztem abba lenne érdemes belegondolnod, hogy

1) téged frusztrál-e, hogyha szakítotok, neked kell elmenned, új helyet találnod magadnak

2) frusztrál-e csak az a tudat, hogy neki több hatalma van a hely tekintetében

3) milyennek ismered, kihasználná-e ezt a hatalmat (azt én sem szeretném pepitában pl., ha minden veszekedésnél az lenne felhozva érvnek, hogy el lehet innen menni vagy hogy nekem köszönheted ezt meg ezt, kihasználna-e pénzügyileg)