Azok a nők, akiknek a párjuknak vannak a korábbi kapcsolatukból, házasságukból gyerekek. Hogyan tudtátok ezt elfogadni? Értem arra, hogy a párotoknak ti sosem lesztek elsők, egyetlenek.

Ha nem azért ex,mert én vagyok az oka ( nem fordulhatna elő) akkor megpróbálnék normális kapcsolatot kialakítani vele, amiben a gyerek a fő szempont.

Megpróbálnék jóban lenni a gyerekekkel. De nem az anyjuk lenni. Amíg ott vannak ahol én is,ott következetesen szabályok és retorziók vannak, ugyanis addig én is felekek értük. Ebben a szülőknek partnernek kell lenniük. Máskülönben nem működik. Nem tekintenék a gyerkőcökre riválisként. És igen, el kell fogadni, hogy apunak ők is fontosak ,csak másképp mint én. Biztos nem könnyű helyzet, de nem is lehetetlen. Ha ez a közös dolog nem működik, akkor apának időt kell találni a gyerekeire, akkor is ha ez a mi időnk rovására megy.

Ha nem így tenne nem tudnék felnézni rá.