Miért nem vallja be ha nem szeret? Vagy én reagálom túl?

Januárban megismerkedtem egy férfivel, akivel rögtön elkezdtünk erősen vonzódni egymáshoz, de akkor még nem történt semmi.

Februárban szakított a párjával, mert már hónapok óta nem is szerették egymást elvileg, és a nő meg is csalta.

Márciusban összejöttünk, áprilisban összeköltöztünk mert annyira nem bírtuk egymás nélkül. Nagy szerelem lett hirtelen, júliusig nagyon boldogok voltunk.

Aztán a volt párja elkezdte zaklatni, pénzt vár és zsarolja mindenfélével. Én próbálom támogatni lelkileg, de nem hagyja. Kevesebb lett a szex, bár ugyanúgy igényli hogy vele legyek, és érezteti is hogy szeret, de sokkal kevesebbszer.

Ha nekem van valami bajom, sosem kérdez rá, nem vigasztal.

Én mindig ott vagyok neki.

Régebben mondogatta, hogy mennyire szeret és jó velem, már nem mondja.

Szerintem kiábrándult belőlem. Amikor rákérdeztem, meglepődött és felháborodva mondta hogy ő nagyon is szeret, csak nem mondogatja mert már természetesnek kéne hogy legyen.

De valahogy mégis fura. Nem kifejező, pedig az elején az volt.

Nagyon szeretem, de azt érzem hogy neki ez egy fellángolás volt. De akkor miért nem vallja be?

Azt mondta nem is érti honnan szedem azt, hogy neki valami baja lenne. Váltig állítja, hogy ő ugyanúgy szeret.

De akkor miért kevesebb a puszi, összebújás? Miért változott meg?

Azt mondta, hogy ezt ne vegyem magamra, csak ideges mert a volt párja cseszteti.

Én csak amiatt félek, mert az előző barátom is utólag vallotta be hogy kiszeretett belőlem, amikor már én szakítottam. Hónapokig volt velem úgy, hogy nem szeretett.

Mit tegyek?