Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elengedjem, vagy van értelme várni? Normális a bizonytalanság?
A barátom 20, én 19 éves vagyok. Nekem már volt néhány hosszabb-rövidebb kapcsolatom, neki ez az első. Januárban kezdtünk el beszélgetni, két kisebb szünettel 5 hónapon át "ismerkedtünk", majd júliusban összejöttünk.
Az utóbbi időben éreztem, hogy megváltozott a viselkedése, de sokáig tagadta, hogy bármi baj lenne, azonban a napokban egy hosszú telefonhívás közben elmondta, hogy bizonytalan. Azt viszont teljesen hiába kérdezgettem, hogy pontosan miben, tud-e valamit mondani, amiben változtatnom kéne stb., mindenre csak "nem tudom"-mal felelt.
Alapvetően a kommunikáció híve vagyok egy kapcsolatban, de nagyon passzív, nem tud/akar válaszolni a kérdéseimre, így viszont teljesen tehetetlennek érzem magam. Felhoztam a szakítás lehetőségét, de azt egyáltalán nem akarja, engem viszont borzasztóan nyomaszt, hogy nem vagyok elég, bizonytalan velem szemben és félek, hogy emiatt az aggódás miatt az én érzelmeim is rossz irányba változnak.
Én mindig természetesnek tartottam a bizonytalanságot egy kapcsolat elején, hiszen nem ismerik még teljesen egymást a felek, illetve egy első kapcsolatban magunkról is nagyon sokat tanulunk, ami miatt magunkkal szemben is elbizonytalanodhatunk, de kicsit attól is félek, hogy jelenleg nem látok tisztán és azért akarom normálisnak tartani, mert akkor még "van remény".
Szóval ez normális, vagy vágyálmokba ringatom magam? Erőltessem, hogy mondja el pontosan, mi a baj, vagy azzal csak rosszat teszek?
válasza:
válasza:#1: Köszönöm szépen. Egyelőre nagyon kitart amellett, hogy ne szakítsunk és ha velem van, boldog, de sajnos korábban is előfordult, hogy nem mondott igazat ilyen témában, úgyhogy nem tudom. Talán az egyetlen, amit tehetek, az a türelmes várakozás, hogy kitalálja, mit szeretne.
#2. Koromnál fogva nyilván nem vagyok a párkapcsolatok nagykönyve, ezért kértem tanácsot, de ne érezd magad megszólítva a kérdésem által, ha csak ilyen minőségben tudsz válaszolni. :)
válasza: válasza:Utolsó, ha veled otthon úgy beszelnek, mint a kutyával, akkor megértem a hozzászólásaid. Ha nem, akkor picit finomíthatnál a stílusodon, ez normális/kulturált emberéknél nagyon nem fér bele még így ismeretlenül sem. Valahol értem amit írsz, de ennyire ne adjuk már le a szintet. Jaa, tudom ez itt a gyakori, neeem akkor sem. Többet ehhez a részhez nem írok, ha csak elgondolkozol már jó! :)
Kérdező! Nem tudom most hogy álltok, de én 30 évesen úgy látom, hogy ez idorablas. Főleg, ha már az elején valamiben (fontos kerdes) nem mond igazat. Ne akarjon már elrakni befőttnek, miközben ő elvezni az életet, S amikor kedve tartja elővesz... A fiúk sokkal egyszerűbben vannak összerakva, mint mi nők, otthon nem ezen fog tépelődni, hanem járja magának a kis utját, de az elköteleződéstől fel, visszavonulót fúj, ugyanakkor téged sem szeretne elveszíteni mert akkor annyi sem lenne, mint eddig. De mellette még mi más?!?!?! Ez nem így működik. Ha lenne tartása, kérne "szunetet", míg átgondolja az érzéseit, félelmeit, hogy biztosan akar-e téged, ezt az egészet, és utána keres... De ez a se veled se nélküled, ez a legszemetebb dolog, mert teljesen bizonytalanságban tart, te rágódsz rajta, míg ő lehet teljesen másként éli meg, már csak abból kifolyólag, hogy nem akár elköteleződni ilyen fiatalon. Sajnos tudok olyan esetről, ahol nagyon kihasználtak a nőt, mert szerelmes volt. Kb. ugyanez volt a felálállas, csak picit idősebbel voltak. A vak is látta, hogy a férfi csak szórakozik vele még, ha nem is szándékosan, de megtartja talonban, kozben teljesen más életet él, a nő még csak vár csak vár és csak vár.... (azóta nem tudom mi lett vele, szerintem azóta is csak vár, évekről van szó...)
válasza: válasza:Engedd el.
Te első vagy neki.
Törvényszerű, hogy egy idő múlva más élmények, benyomások iránt
érdeklődik.
válasza:", de sajnos korábban is előfordult, hogy nem mondott igazat ilyen témában"
És akkor másban sem.
Vagy te szakítasz, vagy megvárod, míg a bizonytalanságból bizonyosság lesz és ő szakít.
válasza:#5
Ne adjuk le a szintet? Még te kéred rajtam számon, hogy feldühít, hogy mennyire undorító irányba tart a világ, mennyire analfabéták az emberek és inkompetensek a kapcsolatok, mennyire megyünk át emberségből tárgyiasságba, emberszámból, fogyasztható termékbe, nulla konfliktus kezeléssel, érzelmi intelligenciával, probléma megoldó képességgel. Az én stílusom szint alatti, mert volt két "csúnya" szó a mondatomban, ami egyébként abszolút megkérdőjelezhetetlenül jogos. Na ne vicceljünk már.
A válaszod igénytelensége, na az a pofátlan. Belemagyarázod a sértettséged a kérdező kérdésébe, olyan dolgokat állítasz amik a kérdés alapján rohadtul nem egyértelműek, de te már is biztosra veszed, az önző énközpontú szemléletedről nem is beszélve. Szerintem te vagy szint alatti a kérdező és a világ hozzáállásával párhuzamban. Persze már a 18. szdban megírták nagyszerű filózófusok, hogy a csőcselék majd eljő, sokan lesznek, sokan hülyék. S ím beköszönt a 21. szd :D
válasza:El kell hogy szomorítsalak, de nem megyek bele értelmetlen vitákba főleg nem egy olyan oldalon, ahol nem tudhatok a másik valós személyéről semmit... Az álláspontom továbbra is ugyanaz marad. Semmi rosszat nem írtam, és még szépen is fogalmaztam. ;) És tudod mit? (A kis irományodra, amit egyáltalán nem tartok realisnak, szerintem valamit félrértelmeztél, túlgondoltál) : Nyugodalmas szép estét Neked is! :))
Nem,nem fogok visszaírni semmit, és nem azért mert nem látom. :)) Szép tartalmas életet Neked (is)! ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!