Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért jelent neki a munka többet, mint én meg a kisfiunk?
A feleségemmel 5 éve vagyunk együtt, külföldön élünk (Bécs), és van egy három éves kisfiúnk is. Nekem a munkám adta mindig is az egyetlen stabilitást az életemben, évekig éltem párkapcsolat nélkül, sőt le is mondtam róla. Akkor ismertem meg a 18 évvel fiatalabb feleségemet, ő volt az új kolléga, aki Budapestről külföldre jött tanulni és tapasztalatokat szerezni. Pillanatok alatt elnyerte mindenkinek a tetszését, még a főnökét is. Beleszerettem, volt 2 gyönyörű évünk, teherbe esett és most már van egy 3 éves kisfiúnk is. A probléma akkor kezdődött, amikor vissza akart menni dolgozni Budapestre, hogy kiépítse a saját karrierjét, hiszen lényegében kollégák vagyunk, ugyanazon a szakterületen, és elmondása szerint egyedül szeretne érvényesülni. A karantén előtt eleinte csak vissza-vissza utazgatott, volt hogy hetekig magunkra hagyott a kisfiúnkkal, mert szerinte elég volt a videohívás, és különben is miért nem értem meg, hogy dolgozik? Jelenleg sikerei vannak, lassan cégvezető lesz, viszont továbbra sem törődik a gyerekünkkel, sem a házasságunkkal, mert konkrétan nem él otthon. Albérletben lakik, és ritkábban jár haza. Jelenleg szerinte ez ideiglenes, szerintem viszont szüksége van a gyereknek az édesanyjára, mert állandóan hiányolja. Mindig azt kérdezi, hogy mikor láthatja őt. Ha épp itthon van, 1-2 hétig, akkor minden mézes-mázas, utána visszamegy. Azt hiszem, hogy általam megszerezte a kívánt pozíciót, amit kamatoztatni tud, és minket elhagy. Amikor szóba hozom a válást, akkor azt mondja, hogy a gyereket viszi magával. Szerinte nem akar elhagyni, én félek az elhagyástól, nem hagyom őt lélegezni, nem hagyom, hogy dolgozzon és azt csinálja amit szeret. Én viszont nem bírom, hogy a nővérem és a bébiszitter neveli a gyerekünket, nekem pedig mintha feleségem sem lenne. Ha felhozom azt az opciót, hogy költözzünk Pestre, akkor az sem jó, mert nekem nem lenne jó munkám, hiszen azt a munkát ő csinálja, amit én Bécsben. Sehogy sem jó. Ez az állandó utazgatás viszont nem. Sajnos a munkája megköveteli azt, hogy fizikailag megjelenjen, ezért a karantén alatt valószínűleg külön leszünk. Azért írtam ki ezt a kérdést, mert elkezdtem pánikolni, amikor megláttam, hogy újra le fogják zárni a határokat, ő pedig visszamegy Pestre.
Mit lehet tenni? Nem szeretnék elválni, ő sem szeretne, mindig ígérget. Azt tudom, hogy nincs senkije, rögeszmés munkamániás, még jobban, mint én. Amikor együtt voltunk és nem küzdötte fel magát cégvezetőnek, várandós volt, gyesen volt, addig minden jó volt.
Meg lehet még menteni ezt a házasságot? Javasoltam párterápiát, neki nincs ideje ilyesmire. Az ismerőseim azt mondják, lépjek tovább.
válasza: válasza:Valószínűnek látom, hogy túl hamar jött az a pici. Ő pont azért ment ki külföldre, hogy később az ott tanultakkal sikereket érjen el. Közben jött a gyerek, de az ambíciói megmaradtak.
Az egyetlen megoldás, ha haza jöttök mindannyian, ami ellen szintén ágál.
Én úgy látom, hogy nem csak a munkamánia a gond. Egyszerűen sok neki az anya szerep és menekül. Pont úgy, ahogy sok férfi is teszi ezt, csak az nem olyan feltűnő, mert még mindig az a jellemző felállás, hogy inkább anya van a gyerekkel.
Azért tud jó anya és feleség lenni, mert tudja, hogy Pesten kipihenheti utána magát, mert nincs ideje ráunni erre a szerepre.
Érdemes lenne egy pszichologussal beszélni erről, mert valószínűnek tartom, hogy a nyílt beszélgetés hasztalan lenne. Tagadni fogja, mert egy anya nem mondatja ezt így ki. Nem mondatja, hogy sok neki a gyerek, vagy sok az anyaság. Egyszerűen az ember ilyet nem tehet.
Ezért fog tagadni, valószínűleg még önmaga előtt is. Ugyanakkor nem fog javulni a helyzet, vagy ha fog, akkor csak mikor a gyerek már nagyobb lesz.
Én legalábbis így látom.
válasza:Semmi. Vagy te adod fel a karriered és a munkád és leszel boldogtalan, vagy szétmentek.
Sajnos ebben az esetben nincsenek más opciók. Ő egyértelművé tette, hogy marad Pesten, lesz ami lesz. Ugyanakkor annak se sok értelmét látom, hogy te haza gyere, mert jól látszik az írásodból, hogy ezzel többet adnál fel, mint amit még szívesen teszel. Így viszont elégedetlen lennél és akaratlanul is idővel a párod hibáztatnád, amitől pont úgy tönkre menne a kapcsolat, mint, ahogy akkor, ha nem teszel semmit.
Vagy találnod kell itthon olyan állást ami kielégítő a számodra is, hogy ne legyen akkora lemondás hátra hagyni a mostanit.
És abban se vagyok biztos, hogy a párod nem lát vetélytársat benned szakmai szemmel. Eltudom képzelni, hogy ezért sem szeretné, hogy te is Pestre költözz.
Én tanítottam meg sok mindenre, türelemmel támogattam, óvtam előzetesen a lehetséges problémáktól, tőlem tanulta el azokat az apróságokat, amik sokat segíthetnek a szakmai nehézségek leküzdésében. Most már nem tudok neki mit adni és egyedül szeretne érvenyesülni. Azt érzem, kihasznált, nem szándékosan, de megkapta, amit akart, és már csak a kisfiunk miatt nem vált el. Hihetetlennek tűnik, mert a mindennapokban átlagosan boldog házaspár vagyunk, a felszín alatt pedig ott vannak ezek az alattomos dolgok.
Nem tudom, mit tegyek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!