Érzéketlen bunkó vagyok vagy nem?

Hetek óta sajnos nekem és a barátomnak is sok problémánk volt. Nekem apukám kórházban van három hete, műtötték is. Természetesen aggódom érte, sírtam is épp eleget, mentem látogatni amíg csak tudtam, amikor nem engedtek be hozzá, még akkor is. A páromnak ma műtötték az apját daganatra. Mikor kiderült, hogy rosszindulatú, akkor próbáltam a páromat vigasztalni, biztatni, ma is érdeklődtem tőle megvolt-e a műtét, lehet-e valamit tudni, mondtam hogy örülök, hogy jól sikerült. Ő is támogatott engem gyakran, én is akartam őt, felajánlottam a segítségem is (nem kért belőle), bár kifejezetten idegbeteg vagyok három hete a saját apukám miatt és tény, hogy vele se voltam mindig kedves vagy épp közömbös voltam.

A kérdésem a mai napról szól. Már lassan egy hete beszéltük meg, hogy el fogunk menni sétálni és azóta se mentünk. Múlt hétvégén kérdeztem lenne-e kedve, akkor fáradtságra hivatkozva nem akart. Hétköznap se jött össze, eszébe se jutott neki, illetve akkor meg nem értünk rá aznap egyszerre. Ez volt hétfőn. Hétfő óta egyszer se mondta. Ma mondta, hogy hétvégén mehetünk, én meg mondtam neki, hogy biztos akkor se fogunk menni mert a múltkor is megbeszéltük és mégse mentünk aztán. Mondtam neki azt is, hogy éppen ma is mehettünk volna és erre mondta hogy erkölcsi nulla vagyok, miért ma nyaggatom a sétával, hadd pihenje már ki magát, holnapig biztos várhat, ma műtötték az apját és a többi és a többi.

Én nem tartottam magam (eddig) erkölcsi nullának mert nem ma volt az első alkalom, hogy rákérdeztem. Én ezt akkor is kérdeztem tőle mikor az apja még nem is volt kórházban de ő akkor se akart. Meg azt mondja, hogy milyen már, hogy nekem ez a legnagyobb bajom. Meg kell jegyezni, hogy hetek óta semmi közös programunk nem volt, mármint kettesben elmenni valahova meg ilyesmi meg tényleg szinte semmi kikapcsolódás egyedül se, maximum sorozatnézés nekem este (nélküle). Már kicsit besokalltam attól, hogy folyton csak a problémákról szól az életem és a párkapcsolatom is meg egyszerűen hiányzott már egy séta vele kettesbe.

Az húzott fel, hogy azt mondta, erkölcsi nulla vagyok, bár utólag azt állította, hogy talán túlzás volt. Én is mondhattam volna neki, hogy ő egy erkölcsi nulla mikor az én apukám volt kórházban és ő meg egyik este felvetette, hogy zuhanyozzunk együtt (beindult rám). Mégsem mondtam neki semmi ilyet. Azt mondtam udvariasan, hogy majd máskor és ennyi.

Most velem nem stimmel valami vagy vele?

Lehet felnagyítok egy apróságot de eléggé rosszul esett.