Ha a végső ítélet után tudnád, hogy a párod hatalmas kínokat fog átélni a pokolban, és neked lehetőséged lenne rá, együtt szenvednél vele, vagy maradnál a paradicsomban?

Szerintem mindenki vegye, és vigye a saját jussát.

Ha én jutnék a mennyben (amit erősen kétlek) 2x is meggondolnám hogy kövessem-e a pokolba. Amennyiben nem tudnék enyhíteni a kínjain az értelmét se látnám.

Viszont határozottan tiltakoznék az ellen, hogy feladja a paradicsomi életét, csak mert végestelen végig a társaságomban akar szenvedni.

A párkapcsolatban fontos a hűség, a kitartás, a segítőkészség, az önzetlenség, de ebben az esetben az önként vállalt elkárhozás inkább tűnik eszetlen, haszontalan botorságnak.

Kérdező! Beugratós a kérdésed. Kicsit azt sugallja, hogy az igaz szerelmünkért bármit megteszünk, bárhová elmegyünk, bármeddig lesüllyedünk. Hát nem! :-)

"Ki tudja, ezt mennyien vállalnák be, hiszen az ember önző"

Nem önző az aki racionális. És szeretni is lehet őszintén, sírig tartóan, de közben 'okosan'.

A mindent elsöprő erejű, rózsaszín ködbe burkolt, nektár ízű, minden happy, megdöglök érted, a pokolba is követlek érzetnek közé sincs a szeretethez/szerelemhez.