Normális ha kapcsolatban vagyok és mégis bánom, hogy anno egy férfit aki nagyon tetszett, nem ismertem meg a saját makacsságom miatt?

Pár nappal ezelőtt feltettem már egy kérdést ezzel kapcsolatban, mivel ezzel a férfival álmodtam és egyszerűen azóta sem megy ki a fejemből.

Olyannyira , hogy visszakerestem a régi, 4 évvel ezelőtti beszélgetésünket badoon a sráccal és szinte fogtam a fejem, hogy te jó ég mi történt akkor velem...?

Miért nem mertem lépni, hiszen akkor feldobott nekem egy labdát, de én mégsem tettem semmit...

vártam, hogy majd ő megkeres, aztán nem történt semmi...

és mivel emlékszem, hogy fél évvel a beszélgetésünk után még elmentem egy koncertre is abban reménykedve, hogy hátha ott lesz, szóval biztos , hogy érdekelt még csak nem mertem /nem akartam lépni, mert azok után , hogy feldobta a labdát még mindig arra vártam, hogy majd ő megkeresem engem.

Szóval nagyon nagyon makacs voltam és féltem is természetesen...

Az az igazság, hogy emlékszem abban az évben nagyon rossz passzban voltam, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem mertem lépni.

És most itt vagyok azóta már párkapcsolatban, eljegyezve, babát tervezve 34 évesen és egy apró álom ezzel a férfival teljesen felkavart mindent bennem...

nem értem, hogy mi van velem..teljesen összezavarodtam.

csak arra tudok gondolni, hogy milyen hülye voltam anno és , hogy miért nem jelöltem be facebookon, hiszen valahol ő kérte, én hülye meg titokzatoskodtam, meg vártam, hogy majd ő megkeres.

(van egy oldal facebookon, amit ő vezet és folyton likolgattam a képeket, videókat azt hittem majd észreveszi...)

Volt már valaki hasonló helyzetben?

Tulajdonképpen nem is ismerem ezt a férfit , és láttam , hogy azóta neki is lett már egy barátnője...

Az az igazság , hogy tulajdonképpen ő így csak egy illúzió maradt, viszont az én esetemben ez elég veszélyes, mivel rám régen jellemző volt hogy illúziókat kergettem és pl volt egy másik srác akivel hasonlóképpen voltam és mégis amikor megismerkedtem vele, akkor rögtön tudtam , hogy nem...szóval róla bebizonyosodott, hogy valóban egy illúziót kergettem, ami nem a valóság.

Erről a srácról viszont nem bizonyosodhatott be, egész egyszerűen azért nem , mert nem találkozhattam vele élőben, és így most itt motoszkál a fejemben és hátráltat a kapcsolatomban..ráadásul szinte lelkiismeretfurdalásom van az álom óta, no meg attól is, hogy elbizonytalanodtam...:S

Vagy ez csak egy szimpla babavállalás előtti para mint a férfiaknál?

Nem tudom mi van velem, de ez most nem ok így..:S

Hátráltat a babaprojektben is, mert érzem, hogy valahol legbelül szinte rettegek attól,hogy mi van ha összejön a baba, mert félek, hogy megbánnám és akkor már nincs visszaút...

mármint nem a babát, hanem azt hogy a mostani párommal vállaltam attól függetlenül, hogy bizonytalan vagyok vele kapcsolatban...

Szeretem őt, csak vannak dolgok amik zavarnak benne, és nagyon félek, hogy más-más értékeket szeretnénk majd a gyermekeinknek átadni, ami viszont hosszútávon biztos, hogy problémákat fog generálni.

Mit tegyek, hogy elmúljon ez a bizonytalanságérzés bennem?