Önző lennék? Tanácstalan vagyok.

Párommal elég régóta együtt vagyunk, 2012 óta.

Egy jó ideje eléggé maga alatt van, szerintem depressziós.

Egy (számomra) elég nehéz mélyponton vagyunk túl, egy ideig külön voltunk és ez nekem egy rettentő nehéz időszak volt. Sőt, azóta is nehéz.

Mindennel problémája van, a munkával, magával, családjával, barátai meg nincsenek. Igazából kb semmire nincsen igénye, nincsen kedve semmihez..

Mióta kibékültünk, vagy nevezzük bárhogy, érzékelem rajta némiképp a változást pozitív irányba, viszont még sokszor olyan semmilyen, vagy a problémáiról beszél, amik ellen nem nagyon tesz, pedig csak ő tudna ezeken változtatni. Én persze szívesen meghallgatom és próbálom támogatni, ahogy eddig is, viszont várnék valami "viszonzást". Mivel ő döntött úgy, hogy mindezek ellenére megpróbál továbbra is, avagy újra helytállni a kapcsolatunkban is, én is azt várnám, hogy némiképp ő is dolgozzon azon, hogy a sérelmeket, amiket okozott a külön töltött időszakban, enyhítse. Csak hogy valamivel meglepjen, kedveskedjen. Legyen az egy program, vagy bármi egyéb gesztus. Vagy, hogy többször hozzám bújjon, stb.

Mindig én próbálom őt feldobni, a kedvében járni, programok kitalálni. Régen ezzel nem volt gond, ő is elég aktívan részt vett ebben, ötletelt, stb. Most meg ha megemlítem, az a reakció, hogy ez nem rólam szól, hanem tényleg nincs kedve semmihez.

Én így nem érzem azt, hogy fontos lennék. Azt várnám, hogy igenis vegyen erőt magán és találjon ki valami olyat, amivel ő járhat az én kedvemben, ha maga miatt nem, akkor miattam.

Mivel engem nagyon megviselt a külön töltött időszak és azóta túlagyalok mindent, rettegek attól, hogy nem vagyok neki elég jó, főleg, ha én sem tudom kizökkenteni ebből az állapotából. Nem érzem azt, hogy azért van velem, mert szeret velem lenni, folyton az a félelmem, hogy azért van velem, mert nincs senkije és nem akar egyedül lenni. Persze mikor jobb hangulatában van, akkor látom rajta és érzem, hogy szeret, de ez az időszak bennem nagyon eltört valamit, amivel egyedül nem tudok mit kezdeni.

Szerintem nincsenek nagy elvárásaim azzal, hogy ő is tegyen bele ebbe az egészbe kicsit többet, kedveskedjen, járjon a kedvemben, lepjen meg valami programmal, mert ezek nélkül miből érezzem, hogy magam miatt van velem?

Értem, hogy rosszul van, de akkor kérjen segítséget, vagy valamit lépjen, mert hosszú ideje fenáll már ez az állapot. Ezt felé is jeleztem már többször..

Míg nem volt ez, minden egyes nap éreztem, hogy én vagyok a mindene, de most nincs ez, azt érzem, hogy csak úgy elvan.

Nem tudom, szerintetek önző vagyok, hogy várnék némi viszonzást azért, hogy mindenben ott állok mellette? Nagy dolgokat várok egy (szerintem) depressziós embertől? Nem tudom, meddig fogom így bírni, ha nem történik ezügyben változás.

És már azon gondolkodom, hogy valóban igaz lehet, hogy fölösleges újrakezdeni/folytatni egy kapcsolatot, ha 1x az egyik fél úgy döntött, hogy nem megy..

Csak sokáig úgy gondoltam, hogy ez az eset más, mert nem a kapcsolatunkból fakadó problémák miatt döntött így, hanem maga miatt.

Egyelőre nem tudnám kimondani, hogy vége, de így csak szenvedek, agyalok.

Nem tudom, mi lehetne még a megoldás..