Van még remény?

Sziasztok! A mi történetünk 6 hónappal ezelőtt kezdödőtt instán megismerkedtem a jelenlegi párommal előszőr rá írtam de egyből kioffolt hogy “nagyképűnek” tűnök a képeim alapján de mint később kiderült csak “húzott” én pedig nem adtam fel és írtam neki reggel-este ebből később lett videchat és találkozás már az első találkozásunkkór láttuk egymáson hogy “Na Ő kell nekem” életem egyik hanem a legszebb napja volt mikor egész este sétáltunk és később feljött hozzám filmezni egész este összebújva és szeretgetve filemztünk és olyan volt mint ahogy az megvolt írva reggel haza sem akart menni és én sem akartam hogy haza menjen olyan volt az az este mint egy álom össze is jöttünk és ugyan így ment még 2-3 randi ugyan ilyen élményekkel majd kb a megismerkedésünk után kb. 2 héttel már olyan szoros volt a kapcsolatunk hogy konkrét hetet volt nállam megállás nélkül csak úgy voltunk élveztük és szerettük egymást ha ők látnák a fél évvel későbbi ön magukat elképednének ezen és kisujj esküt tennének hogy “Mi nem leszünk ilyenek!” aztán 2 hónappal később amikor 3-4 hónapos lehetett a kapcsolatunk (valószínűleg túl korán) össze is költöztünk mi úgy gondoljunk hogy itt van a probléma forrása mivel már az első nap a költözködésnél vitánk volt és innen nem volt megállás én elkezdtem 12 órában dolgozni szóval már nem is voltam vele annyit együtt otthon de amikor haza értem akkor is remegő gyomorral mentem be az lakásba hogy ma vajon lesz-e vita vagy összebújva megússzuk a napot minden féle kis apróság miatt vita volt/van pl: miért hagytad itt a szennyest,miért nem főztél,miért nem vásároltál, vagy amiből a legnagyobb vitáink voltak az a féltékenység én is az vagyok mert ő már a legelején kijelentette hogy vannak fiú barátai. De CSAK barátok SEMMI több! És én ismerem őt ő tényleg “nem az a lány vagyok” és de... hanem tényleg ha engem szeret akkor CSAK engem és ezért én nagyon tisztelem őt... de sajnos olyan sok a vita és a veszekedés hogy az már nem csak a kapcsolatunkra hanem konkrétan az egészségi állapotunkra is megy neki sokat fáj a feje nyom a mellkasa és idegileg mind a ketten kivagyunk... ezért tegnap azt a végső utolsó ötlet találtuk ki hogy ő haza költözik az anyjához én meg apámhoz és hátha így azért helyre jönnek egy kicsit a dolgok... segítsetek mi az amivel még próbálhatnánk javítani a kapcsolatunkat...ha lehet még én NAGYON szeretem őt! És nem akarom őt elveszíteni! Ő 20 /L én 19/F