Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerelem 5 év után, avagy lehet-e "ésszel" szeretni?
Sziasztok!
Furcsa vívódásban vagyok már egy jó ideje, és bár sok emberrel beszéltem, most kíváncsi lennék a plénum véleményére. Előre bocsátom, hogy ezt most férfi írja.
A párommal 5 éve vagyunk együtt, boldog, harmonikus kapcsolatban. Tényleg minden tökéletes, neki az első komoly, nekem az abszolút első kapcsolat. Ő 21, én 25.
Az utóbbi időben voltak problémáink, ellustultunk, túlságosan megszokott lett a kapcsolat, illetve én eléggé féltékeny, uralkodó típus vagyok (voltam), rövid pórázon fogtam. Nem volt rossz, de lehetett volna jobb is. Ő nem bírta, így borult a bili, először mindent le akart nullázni, de aztán egy kis szünetben maradtunk, hogy letisztuljanak a dolgok. Ez csak félig sikerült, bár az a kis idő is pocsék volt mindkettőnknek. Aztán találkozgattunk ”barátilag”, voltunk együtt nyaralni, stb. A három lépés távolságot hamar nem tudtunk megtartani, tehát szeretkeztünk, visszaálltunk egymás ölelgetésére, a csókra, a kézfogásra, stb. Azóta érettebb fejjel is megbeszéltük a dolgokat, az első vihar után. Ő úgy érzi, ilyen fiatalon fél elkötelezni magát, illetve, hogy a tüzes szerelem elmúlt, meg nagyon bepunnyadtunk. Ez az alap, dióhéjban.
A probléma az, hogy én, a magabiztosság szobra, szintén kétkedni kezdtem. Elkezdtem gondolkozni mindenféléről, és egyre jobban bekavarodok. Nem tudom, szabad-e ilyeneken gondolkozni. Ésszel fel lehet fogni vajon a szerelmet? Mi is az? Nem tudom, miért érzem magam rosszul… Vajon szerelmes vagyok, vagy ez már csak társzerelem? Vagy félek az egyedülléttől, a biztos pont elvesztésétől? Vagy szeretetmániás vagyok, és kell valaki, akin ezt kiélhetem? Tényleg nem tudom, és minél jobban érezni akarom, hogy szeretem, annál kevésbé megy. Amikor egyedül vagyok, hiányzik, de nem mindig van ez így. Vele lenni jó, de frusztrál a furcsa helyzetünk, illetve sokkal inkább a félelem, hogy visszacsúszunk abba, ami nem volt jó.
Abban maradtunk, hogy a pillanatnak élünk. Találkozunk, amikor jól esik, tesszük, ami jól esik. Én úgy gondoltam, hogy ez helyes, mert lenullázni képtelenek lennénk, de a régi se jó. Így viszont idővel valamerre haladunk (barátság vagy szerelem). De utóbb azt veszem észre, hogy Ő kezd visszaállni a régi üzemmódba, hogy találkozzunk többet, szeretget, tehát majdnem minden olyan néha, mint régen, azt leszámítva, hogy én lazábban fogom, illetve nem mondjuk, hogy ”szeretlek”. Néha, amikor elmélkedek, pocsékul tudom érezni magam, de amikor vele vagyok, minderről megfeledkezem, minden olyan szép, jó.
Nem tudom, mi lenne a helyes és mi lenne a jó. Tudom, érzem, hogy szeretem, hogy fontos. De lehet, hogy a társszerelemhez még nem adottak a körülmények (fiatalok vagyunk, nem tudunk összeköltözni, ő még egyetemre jár 4 évig)…
Szerintetek mit tehetnék? Mi segíthet a helyzeten, és mi segíthet nekem, tisztán látni, érezni? Bár én se tudom, mit akarok (és Ő se)… Vajon helyes valakivel együtt lenni úgy, hogy több a ragaszkodás és a szeretet, törődés, mint a szerelem?
Talán (sőt biztos) túl sokat agyalok, és az idő majd segít…
Köszönöm a figyelmet és a válaszokat! Sokat segítene.
válasza:se veled,se nélküled kapcsolat...
nehéz az tuti
Eliza Day válasza:
Szia!
Véleményem szerint, bár ezt valahol te is megfogalmaztad, már elmúlt az az igazi lángoló-szenvedélyes szerelem, de IGENIS VAN ami még összetart benneteket. :) És ezt nem kell problémaként felfognod. Hiszen, így is lehet szeretni. Voltaképp azt hiszem itt az a kérdés, ez a hol kellemes, hol kérdéses érzelmi állapot meddig fog tartani... De ki kell élvezni, amíg még jelentetek valamit egymásnak.
És igen, halad majd idővel a kapcsolat valamerre, vagy még több ragaszkodás felé, vagy még inkább barátsággá alakul, ez talán még odébb van, de nem érdemes feszegetni a jövő határait :P
Senkinek nem ártasz azzal, ha keresed a társaságát, és együtt vagytok, meg néha úgy is tűnik, hogy komoly párkapcsolat van köztetek.
A konkért kérdésedre az én válaszom az, hogy Igen, lehet valakivel úgy együtt lenni, hogy a ragaszkodás, a szeretet tart össze, nem pedig az a heves lángoló szerelem. Ezek is konkrét érzések... csak mások, de attól még őszinték. Amíg nincs átverés, megcsalás, meg hasonló tisztességtelen játék, addig még helyesebb is lehet annál, mint hogy egyedüllétre kényszerítitek magatokat.
Annyit mondanék még, hogy ez igazán akkor fog kiforrni, mikor valamelyik félnek hevesebb érzelmei lesznek... egy másik személy iránt. De akkor is kellő őszinteséggel könnyebb lesz tisztázni a saját érzelmeid.
Remélem tudtam hasznosat mondani. Én is éreztem régebben már ezt, ezért is bátorkodtam leírni a véleményem. :)
Hát igen...
Kérdés, hogy ez ilyenkor normális-e... Mert felnőtt felnőtteknél (lakás, egzisztencia) biztos jobban menne, mint fiatalon.
Amikor nem marom magam, akkor tényleg olyan jó, de néha az eszem tiltakozik a helyzet ellen. Sajnos az is baj, hogy nem vagyok olyan ember, aki menne, megpróbálná mással, "hátha jobb" alapon. Sem okom, sem kedvem hozzá.
Úgy érzem, ezt, Őt, akarom, úgy hogy tökéletes legyen. De könnyen lehet, sose lesz így.
válasza:Ha lenne közös célotok, egészen más lenne.
Én a páromat 19 évesen ismertem meg és 7 éve együtt vagyunk, Ő a férjem.Amikor először átöleltem, tudtam, hogy Ő az én lelki társam, ezt érzi az ember, olyan, mintha a másik felem lenne.Igen, először rajongás volt, meg szerelem, de ahogy telt az idő, bennem is felmerült ez, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy csak egy pasim legyen, meg nem tomboltam még ki magam eléggé és az elején , mivel ő 5 évvel idősebb nálam, mindig nagyon akart vigyázni rám, mindig ellenőrizgetett, meg féltékeny volt stb..Akkor döntöttem úgy, hogy vagy szabadon hagy élni, vagy elmegyek tőle, ha nem bízik bennem.És ő megértette, bár mint elmondta, csak furcsa volt neki, hogy nem vagyok már az a 19 éves kislány, akire vigyázni kell.
Aztán meghalt a nagypapám és a lakást én örököltem. Fel kellett újítani, akkor már tudtuk, hogy együtt akarunk élni, ez nem is volt kérdés.Aztán jöttek a hétköznapok és egészen más dolgok kerültek előtérbe.Az összetartás, a másik iránti tisztelet és segítség a másiknak, törődés. De ez így van jól. Azóta még jobban szeretem, mint mikor megismertem. Mindig számíthatunk egymásra, mindig , ha bánt valami, Ő mindig fel tud dobni.És ez így van jól.
De ez csak sok év és együtt élés után derül ki. Talán nem tudja, mit akar és hagyni kéne elmenni, vagy összeköltözni úgy igazán és akkor úgyis minden kiderül.Én az összeköltözést javaslom, így minden kiderül és halad valamerre a kapcsolat.
válasza:Szerintem így oldottátok meg a legjobban:) majd lesz valahogy olyan nincs h ne lenne semmi. Kitartás és fel a fejjel. hasonlóan voltam az exemmel , csak ő közben csajozott mellettem , szóval azért az rosszabb volt. de mai napig nagyon jóban vagyunk találkozunk dumálunk telefonálunk stb. Szóval nem gáz ez így. Egyikőtök sem tudja hopgyan tovább és ez mindkettőtknek jó ez a helyzet most nem? akkor meg?Tudom nehéz, meg a kétség benne van az emberben.DE ahogy az elöttem szolo is mondta , se veled se nélküled kapcsolat. Ilyenből egyébként szerintem minél hamarabb kell kiszállni , és nem pazarolom az éveimet egy olyan emberre akiben nem látok már jövöt.
Te döntésed, Ha te sem tudod mit szeretnél ne várj csodát...
L 22
Kedves Eliza, nagyon jól estek a soraid.
Az az érdekes, hogy Ő többször mondta, hogy majd "MI ezt csináljuk, azt csináljuk majd a jövőben". Én meg rákérdeztem, hogy miért mondja ezt, ha már egyszer kiborította a bilit.
A válsz: hosszú távon Ő velem képzeli el, még akár szünettel is...
Franc se érti, de jól esett.
Köszönöm a válaszokat, légyszi senki se fogja vissza magát:)
Köszönöm a további válaszokat.
Én TUDOM, mit akarok, de sajnos NEM ÉRZEM mindig biztosan, vagyis csak azóta, amióta bolydult a méhkas. Ha nem történt volna semmi, akkor nem kezdek el gondolkodni és egy csepp kétségem nem lenne az érzelmeim kapcsán. Néha, amikor vele vagyok, rosszul érzem magam, mert frusztrál, hogy nem érzem hogy szeretem, és minél inkább erre fókuszálok, annál rosszabbul érzem magam.
Lehet nagyon előre rohantam, és több időt kell ebben a "három lépés távolság" állapotban tölteni.
Szívesen veszem a további észrevételeket.
válasza:A fenti válaszokat nem olvastam, remélem, ismételni nem fogok.
Igen, lehet ésszel szeretni. De ezt általában hosszú távon, és megelégedettséggel csak jóval idősebben fogadják az emberek. A lány 21, vagyis nagyon fiatal, de te is fiatal vagy még a 25 éveddel. Nem lenne meglepő, ha egyikőtök számára sem lenne már elég a már említett társszerelem, ennyi idősen.
Minden kapcsolat eljut erre a szintre, induljon akármilyen lángoló szerelemként. De nem mindegy szerintem, hogy ahogyan a ti esetetekben is, 25 éves korodra jut el oda, vagy 30 éves korodra. 30 éves ember talán már nem is akarna többet/mást/nagyobb lángolást, mert családna vágyna és megállapodásra. De azért 21 és 25 évesen teljesen más a helyzet.
Nagyon gyakran ez történik, ami nálatok, akkor, ha a két fél nagyon fiatalon kerül össze, úgy, ahogyan ti. Ismeretségi körömben volt sok ilyen.
Te most nagyon bizonytalan vagy annak alapján, amit írsz. Biztosan nagyon kötődsz a lányhoz, az nem kétséges.
Ha te is és ő is belementek, újra lehet kezdeni a kapcsolatot. Tudatosan odafigyelve arra, hogy ne vegyétek magától értetődőnek, és ne lustuljatok el benne. Megpróbálhatjátok felpezsdíteni, hogy újra izgalmas legyen.
Ennek a három lépés távolságnak, barátkozásnak így nincsen értelme szerintem, ha időnként átcsúszik szeretkezésbe, és a párkapcsolatot súroló dolgokba is.
Jobb lenne úgy külön lennetek, hogy szigorúan csak találkozgattok, mondjuk két hetente egyszer. És akkor is csak beszélgetés van, semmi más. Ha ezt tennétek úgy két hónapig mondjuk, a határok megtartásával, akkor tisztábban látnátok, hogy vajon tényleg csak az egyedülléttől féltek, vagy pedig egymásra vágytok még mindig. Persze közben beüthet a képbe egy új partner, bármelyikőtök számára. Ha ez így lenne, az is egy jelzés lenne arra, hogy valójában maga a párkapcsolat az, ami hiányzik, és nem a másik személye. Vagy jel lenne arra, hogy ha mások is nagyon vonzanak, akkor jobb lenne más emberrel új kapcsolatot kialakítani.
válasza:azta ge-ci...
Hallod ne az életrajzodat írd le ide hanm csak 1 kis infot...
És ne regényekkel válaszoljatok baz-dmeg
Kedves 14:40!
Teljesen egyet értek veled. Sajnos mindketten teljesen bizonytalanok vagyunk, de úgy érezzük, hogy nem feltétlenül a különlét segítene (még). Szerintem a különlét abban erősíthet meg, hogy nem ez, amit akarunk, a "pillanatnak élés" állapot pedig pont abban, hogy jó együtt. Vagy pedig, hogy a barátság irányába megy a dolog.
Most még szerintem jó lesz ez így egy kicsit, de aztán tényleg átállunk a semleges találkákra, ahogy írtad is. Csak 5 év után nem könnyű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!