Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Milyen egy normális kapcsolat?

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen egy normális kapcsolat?

Figyelt kérdés

2020. nov. 16. 22:38
1 2
 11/14 A kérdező kommentje:
Elírtam. 5* értettem😅
2020. nov. 16. 23:15
 12/14 anonim ***** válasza:
100%

5.vagyok, persze hogy nem mindig ilyen partnerem volt. csak nagyjából próbáltam megfogalmazni mik nekem a fontosabb dolgok egy kapcsolatban. nyilván nem lehet fenntartani ugyanazt a rózsaszín ködös állapotot hosszú évekig, és lesznek unalmas napok, de a megszokásba nem szabad teljesen beleesni. vagy ha beleestünk valahogy ki kell mászni és ezt mindkét félnek akarni kell. volt már ebben részem és csak én akartam kimászni, a férfi maradt a kényelmes megszokásban, teljesen kihűlt minden emiatt, csak én próbálkoztam egy darabig.

jó dolgokat írtatok, olvasnék még tapasztalatokat:)

24N

2020. nov. 17. 06:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 anonim ***** válasza:
84%

7 éve ismerem a jelenlegi páromat, 3 éve vagyunk kapcsolatban, együtt élünk. Én 22 éves vagyok, ő 23.

Tudom, ennyi idősen nincs akkora rálátásom a dolgokra, mint 30-40 éves embereknek, de leírom a véleményem.

Az ALAPVETŐ dolgok amik minden kapcsolat alapját képezik azok a következők: teljes őszinteség a másik fél felé, bizalom megadása, ha monogám kapcsolatról van szó, akkor hűség, ezen kívül kompromisszumkészség, higgadt problémamegoldás.


Szerintem ezek az alapkövei mindennek, ha valamelyik nem stimmel, az egész mehet a levesbe. Ezen kívül vannak még szintén nagyon fontos dolgok, de ezek inkább igényektől függnek. Nálunk párommal ezek elengedhetetlen dolgok : szabad tér meghagyása egymásnak akár otthon, akár külön programnál, tehát nem hivogatjuk egymást ha ő elmegy a fiúkkal sörözni, vagy ha én barátnőzni. Ha otthon ő filmet néz, én meg wowozok, nem b*szogatjuk egymást, kell a saját hobbi. Nincs indokolatlan féltékenykedés, ha valami aggodalomra ad okot, MEGBESZÉLJÜK. Nincs ellenőrizgetés, számonkérés. Ha vita van, nem bántjuk a másikat, elmondjuk a saját nézőpontunkat és meghallgatjuk egymást, utána kitalálunk valami megoldást. Nem ordibálunk, ha az egyikőnk kezd ideges lenni, megkérjük, hogy folytassuk nyugodt hangnemben, vagy elvonulunk és majd folytatjuk ha lehiggadtunk. Minőségi idő együtt. Lehet otthon, lehet házon kívül is. Akár egy film megnézése, akár egy randi. Akár barátokkal egy kirándulás. Akár egy átkockult hétvége, akár egy kocsmázás. Ami mindkettőnknek jó. ÉN-IDŐ. Alapvető része annak, hogy odafigyeljünk magunkra.

Intimitás. Nem csak szex. Mindketten elég bújósak vagyunk, a lakásban nem tudunk elmenni egymás mellett anélkül, hogy ne simogassuk meg egymás hátát meg hasonlók. Rengeteg ölelés, összebújás, arcrapuszi, csók van. Nekem és neki is ez az egyik szeretetnyelvünk. Nyilván mások előtt nem faljuk egymást, otthon se egymás szájában lógunk, sőt. De egy-egy homlokpuszi ha épp egy helyen tartózkodunk, néha egy hátulról átölelés, mindennél többet ér nekem.

Szex. Fontos, de nálunk nem prioritás. Csak olyan emberrel fog működni problémamentesen a párkapcsolat, ahol a libidók egyeznek, vagy nagyon közel állnak. Párom igénye heti 1-2, az enyém is. Eleinte se volt több, ezt már a legelejétől letisztáztuk, hogy nem ez a mozgatórugója nálunk a kapcsolatnak. Akinél igen, az viszont boldogtalan lenne ebben a kapcsolatban. Ezért fontosak az egyező vagy hasonló igények ezen a területen, hogy senki ne legyen boldogtalan. Szexen kívül fontos adni a másiknak. Ha én éppen menstruálok, örömmel elégítem ki más módon ezidő alatt. Szeretem látni, ahogy utána csillogó szemekkel köszöni meg és tudom, hogy jól esett neki. Ahogy ő is ha látja, hogy kimerült vagyok, tudja mi a dolga. :) :D

Motiválni egymást. Ha terveink vannak, nem kételkedünk. Nem lehúzunk. Nem bizonygatjuk, hogy mi miatt nem sikerülhet. Bíztatjuk a másikat, mellette állunk és támogatjuk.

Nehéz időszakban mérhetetlen türelem. Párom végigcsinálta mellettem apukám halálát. A legnagyobb megpróbáltatásunk volt, de ennél nagyobb megerősítés sem történt még a kapcsolatunkban. Azután, ahogy ő átsegített minden nehézségen a gyász időszaka alatt, én eldöntöttem, hogy ha az élet nem rendeli máshogy, hozzá szeretnék majd menni feleségül.

Felelősség. Mi már együtt élünk, és mivel mindketten ugyanannyit dolgozunk, közös felelősség a házimunka és a közös kisállatunk (van két cicánk, együtt fogadtuk örökbe őket) eltartása.

Párom mos, tereget, én porszívózok és fürdőt takarítok. A mosogatást váltogatjuk.

Főzni együtt szoktunk, kizárólag hétvégén.

Erről jut eszembe újabb fontos pont : PÉNZ.

Nem vagyunk közös kasszán , nem is szeretnék. Az albérletet, rezsit, bevásárlást megfelezzük. A többi pénzünkkel azt csinálunk amit akarunk. Ellenben ha azt látnám, hogy hónapról hónapra él, nem tudnék vele tervezni. Hála égnek ő pont olyan spórolós, mint én, ha csak egy 10est is, de minden hónapban tesz félre ahogy én is. Bármikor jól jöhet.



Fú, már lassan könyvet írtam... annyi mindent tudnék még írni ide, de elfáradtak az ujjaim :D mindenkinél más a fontos, az a lényeg, hogy soha ne add lejjebb az igényeid csak hogy alkalmazkodj valakihez, vagyunk 7 milliárdan ezen a bolygón, mindenki tud találni olyat, akivel boldogok és minimális kompromisszumra van csak szükség 1-1 dolognál.


22L

2020. nov. 17. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:
#9 nem kell átvenni a diliket hiszen nem a te dilid, csak élvezni, hogy a másiknak ez van.
2020. nov. 17. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!