Valaki Segítene? Nagyon szenvedek annyira sajnálom az egészet

Lassan egy éve,hogy összejöttem egy sráccal akit már vagy 7 éve ismerek de nem közelről hozzátenném ..nagyon jó volt minden egy darabig ám túlzottan féltékeny voltam pedig soha nem adott rá okot mellette mindig úgy éreztem magam mint egy kis hercegnő. kiakasztottam a féltékenységgel és egyszer csak kijött rajta és nagyon dühös lett...szakított velem!Hozzám vágta hogy nem érdekeli őt már az egész és nem akar kibékülni akárhogy is szeret...de ezt mind msn-en ...Másnap találkoztunk mert nálam maradt egy fontos dolga amire szüksége lett volna így megkértem hogy jöjjön el érte..el is jött suli után érte...rettenetes szomorúsággal az arcán...végül kibékültünk megbeszéltünk mindent...ám nagy hülye voltam egy darabig minden mesés volt szebb mint előtte megkérdeztem tőle mi lett volna ha nincs az a cucc nálam akkor többet nem is békülünk ki?! és azt felelte hogy kellett volna egy kis idő hogy lenyugodjon de megkeresett volna mert én vagyok az első lány neki akibe szerelmes és akivel szívesen van..de csak folytattam a hülyeségemet akaratomon kívül...bár ahogy említettem nem adott okot rá de a saját múltam miatt voltam bizalmatlan.Most újra szakított miután jól összevesztünk azt mondja nem akar semmilyen nőt az életébe csak nyugodt akar lenni...beszélgettünk róla ha megváltoznék velem lenne de már egyszer eljátszottam hogy nem változtam meg így jogosan nem hisz nekem! Bár most tényleg komolyan gondolom hogy feladnám a múltat és a rossz élményeket csak hogy vele lehessek és bízhassak benne.Szeret engem azt mondta csak nagyon patt helyzetbe került így.. Most van vizsgája szóval amiatt is kicsit izgul!Kérdeztem tőle hogy láthatnám-e valamelyik napon és azt felelte persze miért ne ! Pedig ebbe a városba ahol én lakok csak akkor jön ha suliba vagy most a vizsgák miatt...de képes lenne találkozni velem pedig minden volt nőjének nem adott semmilyen esélyt mindig ő dobálta ki őket mert neki olyan kellett aki mellett érzi azt a bizonyos szikrát...mellettem megtalálta ám önző és buta voltam nagyon de készen állok érte változni!Már majdnem hogy kibékültünk vagyis majdnem adott egy utolsó esélyt mert átbeszéltük mi lenne ha újra kezdenénk de bejelentette hogy ő megakar nyugodni és azután mondta a fentebb említett dolgot hogy találkozna velem szívesen.

Szerintetek érdemes rá várnom és csak dühből mondott ilyeneket és hátha lenyugszik mivel azt mondta múltkor is hogy lenyugodott volna és visszajött volna hozzám...de küldtem neki smst hogy majd írjon hogy sikerült e neki a vizsga vagy valami de nem írt rá vissza semmit hogy oké vagy valami régen mindig mindenre visszaírt... vagy talán hagyjam a fenébe az egészet?!:S

Segítsetek kérlek:(

18/L