Miért nem tesz bele annyit, mint én? Mit tegyek, hogy valami változzon?

Sokszor érzem úgy, hogy én vagyok az, aki az "örök második". Hiába mondja, hogy nem, bennem ezek az érzések vannak...

Úgy érzem, én sokkal több figyelmet és törődést adok neki, mint ő nekem. Sokszor ezt annak tudtam be, hogy nem volt még úgy párkapcsolata, de szerintem eltelt már annyi idő, hogy tudja mi a normális. Nem mer senkinek sem nemet mondani, vagy elmondani, amit gondol, de nekem igen.

Mindig arra hivatkozik, hogy dolgozik, és sok terhet szakítanak otthon is a nyakába (ami igaz is, mert meggyőződtem róla). És "nem tud mit tenni, sajnálja". Azt mondta, ha több ideje lenne, többet írna, vagy hívna, de egyszer volt olyan, hogy volt is, és azt kaptam hogy ne haragudjak már, hogy néha magát helyezi előtérbe... Egyszer volt olyan, hogy számomra egy nagyon fontos esemény után számítani akartam rá, de ő akkor is a barátját választotta, hiába előbb szóltam, mondván, hétvégén úgy is együtt leszünk...

A kijárási korlátozásoknak köszönhetően nem mehetünk kikapcsolódni, de míg volt rá lehetőség, akkor is mindent én találtam ki. (De most legutóbb ő is felvetett egy ötletet...). Nincs privát szféránk, magánéletünk szinte. Látok rajta igyekezetet, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. De sokszor én iszom meg a levét a dolgoknak, mert "nem tud mit tenni." Ha elmondom, mi a problémám, konkrétan nem is érti sokszor, mi a bajom. És "nem tudja úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen." Mindig vagy a takarítás, vagy valaki másnak való megfelelés, de hogy a sarkára álljon, és nemet mondjon rajtam kívül másra is... Mit tudnék ezügyben tenni?