Kinek van ebben igaza?

Ilyen esetben simàn vàrok a kocsiban, hang nélkül.

Szerintem ti nem is lesztek hàzasok.

Sajnos kompromisszumok meghozása nélkül egyetlen kapcsolat sem vihető hosszú távon, különösen ha az egyik fél családja nehéz eset vagy ellenséges a másik féllel szemben. Senki nem várhatja el a párjától, hogy szakítsa meg a kapcsolatot a szüleivel, testvérével, stb. mert azok lehetetlenül viselkednek. Problémamentes család pedig alig van. Szóval ha kapcsolatot akarsz bárkivel is, igen nagy az esélye, hogy rendszeresen le kell nyelned valamilyen békát. Kevés az olyan szerencsés ember, akinek nem kell. Ennek tipikus példája, hogy például családi ünnepekkor, amikor az ember szeretne lazulni, pihizni, el kell viselni valamelyik családtag rosszindulatú áskálódásait.

Ettől függetlenül persze nem ideális megoldás a konfliktusokra és a spontán lázadásokra, hogyha lehordjuk egymást, mint a párod tette veled. De az az igazság, hogy rettentően kevés az olyan ember, aki a konfliktushelyzeteket mindig megfontoltan, nyugodtan, türelemmel képes kezelni. Mindkettőtöknek fejlődni kell még e téren, s egymás szélsőséges megnyilvánulásait meg kell tanulnotok megértőbben kezelni, egymás felé empatikusabban fordulni. A sebek nyalogatása és a "kinek volt igaza"-féle értelmetlen kérdések helyett most inkább erre kell koncentrálnotok. Minden párkapcsolat egy kihívás, de egyben lehetőség is a lelki fejlődésre.

Szerintem is túlzásba estél.

Nem írtad le az okát, hogy az anyja miért dobott ki....

A párod miatt talán mégis megérne egy próbát, szerintem ,ha az anyja nem is, de a párod mindenképp értékelné.

20 éves korom körül volt egy barátom, az anyja egy hárpia volt. Otthon mindig panaszkodtam anyunak,hogy milyen bunkó velem.

Azt mondta a saját anyám, hogy ha semmi mást nem nézel, csak azt ,hogy felnevelt egy olyan embert aki most a párod, akkor ezért tiszteld. Nem kell szeretni, nem kell túl gyakran látogatni, de embereld meg magad.Ha ennyi problémát nem tudsz megoldani vagy a másik kedvéért engedni, akkor a saját életed is megnehezíted azzal ,hogy fölösleges feszültséget generálsz értelmetlen dolgokból.

Eltelt néhány év, megtanultam befogni a számat, amikor kell és közben fel is nőttem.

Egész elfogadhatóra rendeződött a viszonyunk vagy rólam pergett le...már nem is igazán tudom.

Mindenesetre jó tanács volt.

En a nagyszulok miatt kibirtam volna azt az 5 percet. Kozoltem volna, hogy ezert es azert nem vagyok hajlando bemenni egy olyan hazba, ahol nem latnak szivesen, de megertem, hogy nem vagyunk egy helyzetben.

"Szivem, amig ti gyorsan beugratok, en elintezek egy telefonhivast"- peldaul..

Amugy attol, hogy valakit nem szivlel az Anyos, meg nem kell egybol szakitani, vagy arra buzditani a parunkat, hogy valasszon! Van mindenfele ember. Ha nem lehet rendezni a viszonyt, akkor kerulni kell a talalkozasokat es igyekezni kell, nem Anyoshoz koltozni...

A Kerdezo felesleges hisztit csapott, ami inkabb a Nagyszulok elott volt ego...

8 Nagyon egyetértek abban, hogy egy egyébként jó kapcsolatot nem kell megszakítani csak azért, mert az anyós nem puszipajtás. Semmi garancia nincs rá, hogy a következő kapcsolatában majd kedvelni fogják a szülők. Persze, az egy plusz, ami jó ha van, viszont nem a szülőkkel kell együttélni.

Én is úgy látom, hogy szerencsétlen választás volt ez a viselkedés, mivel így a nagyszülők is "rosszat" láttak a kérdezőtől.

Másrészt meg igen, valóban nem öreg a kérdező, azért annyira nem is fiatal 30 évesen, hogy egy ilyen helyzetet ne tudna lerendezni és mindig új kapcsolatot kezdjen, ha a párja szüleivel nem klappolnak a dolgok.

Szerintem mindketten hibásak vagytok, így jobb?

Te abban: neked sem a nagyszülei előtt kellett volna mondani, hogy nem akarsz bemenni. Félre kellett volna hívni vagy valamilyen jelet adni, hogy légyszi, ne. Neki szerinted ez nem megalázó, neki nem konfliktus meg totál kellemetlen? Az nem derült ki a szövegből, hogy eredetileg is öt percre akartak-e beugrani vagy csak utólag derült ki, de eleve így fogalmaztak, igenis kibírhatsz 5 percet.

A párod abban: Ha a párom rosszban van egy rokonommal/barátommal/bárkimmel, akkor én is igyekszem minimalizálni azt, hogy a páromnak találkoznia kelljen vele. Ez nem választás kérdése, hanem egyszerűen nem hozom a páromat kellemetlen helyzetbe ezzel. Anyukához lehetett volna menni később hosszabb időre, szintén nem halt volna bele senki. Másrészt nagyon szánalmas, hogy egy ilyen patáliát lerendez ezért, és főleg a nagyszülei előtt.

Szóval kölcsönösen aláztátok meg egymást és nem voltatok tekintettel a másikra. Szóval le kéne ülni megbeszélni, bocsánatot kérni egymástól, hogy hülyén viselkedtetek, és megbeszélni egy stratégiát hasonló esetre, illetve azt, hogy hogyan kezelitek az anyós-témát.