Lusta, vesztes pasival jártatok már, aki végül összekapta magát?

Jártam jó pár évig az exemmel, az utolsó másfél évben teljesen kifordult önmagából.

Lusta, semmihez nincs kedvem, szar az élet, sosem változom már meg, én ilyen vagyok, ez van, stb-stb.

Egy időre szétmentünk, majd annyi időre változott, míg vissza nem kapott.

Utána ugyanúgy nem vette ki a részét a házimunkából, ha mentünk is valahova, csak azért, hogy ne húzzam a számat..

Vesztes része is stimmel, a pénzzel egyre szarabbul járt, majd szakításkor ment vissza a mamahotelbe, 30-as évei ellenére... Ahonnan csak úgy tudtam kirobbantani, hogy hozzám költözött, de hogy közösen néztünk volna valamit? Áh, álmodni sem mertem róla..

Szóval nem, nem változnak meg, kár a csodára várni.

Nem, csak olyannal, aki mindig csak ígérgette, hogy majd összekapja magát. Eleinte azt hittem, hogy komolyan gondolja az ígéretet, így velemaradtam, hiába nem láttam semmi előrelépést - gondoltam, nehéz neki elkezdeni, de majd a kezdeti sikerek után jobban megy. Akkor hagytam ott, amikor egy beszélgetés során - elfeledkezve arról, hogy én is jelen vagyok - azt mondta a haverjának, hogy esze ágában sincs semmiben változtatni az életén. A vicces, hogy még a haverja is próbálta győzködni, hogy a jelenlegi életmódja hosszútávon nem fenntartható, mire csak megvonta a vállát. Na itt nyílt ki a szemem.

Ez 8 éve volt, amennyire én tudom, azóta sem szedte össze magát.

Átmenetileg ja, próbálkozott, aztán együtt éléskor megint elhagyta magát teljesen.

5 éve hagytam ott, azóta is egyedül van - persze, mindenki más a hibás ebben is.