Ez ellen van valami konkrét módszer, vagy csak a beletörődés?

Sajnos mostanában az őrületbe kergetem a párom és édesanyámat is. Mostanában a párommal sokat veszekedtünk, de amúgy nagyrészt sikerült megoldani a problémákat és tulajdonképpen már nem lenne miről veszekedni. Tényleg megoldottuk a dolgokat. Szeretem a párom és ő is engem. A kérdésem viszont arról szólna, hogy sajnos mostanában már idegileg kezdek eléggé kikészülni és amúgy szerintem a párom is idegesebb a kelleténél.

Már egyszerűen torkig vagyok a bezártsággal és a tanulásra is borzasztó nehezen veszem rá magam, pedig már csak egy hónap van hátra, mivel végzős vagyok ezek a szakon (egyetemista), de sajnos pont most lesz a legtöbb megpróbáltatás, ebben a hónapban. Ez is frusztrál engem, hogy hogy fogok helyt állni meg amúgy kb. már minden, ez a bezártság, az, hogy minden unalmas és monoton, az, hogy állandóan csak gürizni kell. Tudom, ez az egyetemisták sorsa meg valamit valamiért, de úgy érzem, hogy már évek óta nem pihentem ki magam úgy, ahogy igazán kellene. Meg igazság szerint az utóbbi években édesapámnak is sokszor volt betegsége, az egyetemen gyakran túl is vállaltam magam, olyan kiadós pihenéseket sose tudtam összehozni. Valami lázadó korszakomban vagy micsodában vagyok most, hiába vagyok 24 éves, mert úgy érzem, hogy jó lenne végre úgy élni az életem, hogy nem vállalom túl magam, nem poshadok folyton bent a lakásban, a párommal is felszabadultak vagyunk. A párom meg szintén frusztráltabb mostanában, mert jobban felgyűlt neki a munkája, éppen, hogy tud vele végezni, valahogy sokkal kimerültebb meg ő is piszkosul unja a bent poshadást. A kollégája még rosszabb, az már annyira megváltozott meg annyit stresszel meg furcsán viselkedik, hogy egy másik kollega a páromnál érdeklődött, hogy mi van x.y-al, mert aggódik érte. Nem eü-s dolgozók, de ez megy.

Én meg igazából azért vagyok kiakadva, mert már kicsit besokalltam az úgy összességébe mindentől. Amúgy is, mert sose pihentem ki magam rendesen, túlvállaltam magam, édesapámnak gyakran volt betegsége, ami eléggé stresszelt, nekem szeptember óta voltak egészségügyi gondjaim, a páromnak is mindig volt valami baja meg a szüleinek, szóval valahogy ezekből mindenből most lett elegem, mert erre az egészre rátett egy lapáttal a járvány.

Mivel ugye már nem bírom a bezártságot meg az állandó megfelelést meg az utóbbi évek problémáiba is belefáradtam, ezért már a tanulás is irtó nehezen megy, legalábbis egy hete ez van, de ha meg amúgy nem tanulok rendesen, akkor meg jön a bűntudat és akkor meg azért szar.

Igazából néha már az öngyilkosságon gondolkodtam, de tudom, hogy az baromság.

Szóval már jelenleg nem a párommal meg anyukámmal van bajom, de mivel már fel tudnék robbanni a méregtől és a depitől, ezért nyilván velük is összeveszek. Próbáltam cuki lenni, egy fél napig működött.

Meg olyan dolgokon is felhúzom már magam, amin nem kellene. Most ahogy ezt írom, most is nagyon mérges vagyok, de tudom, hogy ez nem állapot, mert a környezetem meg fog hülyülni tőlem.

Amúgy voltak céljaim a jövőre nézve, vágyaim, szorgalmas voltam, de ez most valahogy lement nullára, a szorgalmam teljesen odalett, ami meg eddig érdekelt és volt kedvem hozzá, az már hidegen hagy.

A kapcsolatommal sem vagyok megelégedve, mert sokkal több izgalomra meg romantikára vágynék, de ebben a bent ülős helyzetben ezt sem lehet rendesen kivitelezni, az egész nem olyan.

Egyszerűen minden áldott napom ugyanúgy tellik szinte és már nem tudok mit csinálni. Tanulás, evés, néha főzés, séta és ennyi. (Jó, néha szex is van a párommal, de az is jobban menne, ha nem lennénk kiidegelve.) Mikor már hónapok óta minden egyes nap ugyanaz megy, akkor már kimondhatatlanul unalmas. És nyilván mivel baromi elégedetlen vagyok az egész életemmel mostanában még jobban, ezért nem tudok kedves lenni másokhoz meg nyilván nem vakok, látják, hogy valami nem stimmel.

Most írtam egy kisregényt, de azt hiszem, muszáj voltam kiírni magamból.

Szóval hogy csináljam, hogy akkor is normális meg kedves vagyok és nem húzom fel magam, ha amúgy már idegileg kikészültem?

Meg egyáltalán hogy nyerjem vissza a már nem létező motivációmat? Vagy azért nem érdekel valami, mert már nagyon unalmas, vagy azért, mert még bele se kezdhetek, de a járvány miatt mire már belekezdhetnék, addigra elmegy a kedvem.