Mit tegyek a kontrollmániám ellen?

4, Van benned egy rakás görcs. Most írhatnék ilyen magvas egymondatosokat, hogy a kényszereid élik helyetted az életedet, de ezekkel nem fogsz sokra menni.

Zsigeri, gyermekkori berögződéseket nagyon nehezen gyomlál ki magából az ember. Ha eljutsz addig, hogy képes vagy felismerni a rossz mintákat és képes vagy felül vizsgálni magad, akkor már többet tettél mint jó pár ember, aki mindenre csak önigazolást keres. 🙂

Ha hülye voltál kérj bocsánatot. Az érzelmi reakció mindig azonnali és zsigeri, de pár perc után képes vagy gondolkodni.

Járj továbbra is szakemberhez.

Ha a problémádat nem oldottátok fel,az azt jelenti,hogy segítségre van szükséged.

Nem is ertem a pszichológusodat sem.Hisz azert mentél hozzá,hogy megoldjátok ezt.

Vagy te hagytad abba a kezelést?

Mindegy.Ez olyan szimptóma,amit egyedül nem tudsz megoldani.

Szia!

Én 23L vagyok és mintha a pár évvel ezelőtti önmagamat olvastam volna.

Ugyanez voltam. Ha elment a kollégáival sörözni, rendesen gyomorgörcsöm volt. Ha elment koncertre, kértem h óránként írjon. Ha együtt mentünk bulizni és pár óráig mással beszélgetett (akit pl ezer éve nem látott) rendesen beduzzogtam.

Folyamatosan elvártam tőle, hogy körülöttem forogjon MINDEN perce. Minden gondolata. Azt akartam, hogy én legyek neki csak, senki más. Gyakorlatilag Ő köré építettem az egész életemet, ha tőlem megkérdezték, hogy "hogy vagy?" már rögtön így válaszoltam, hogy "jól megvagyunk xyz-vel köszi"... érted mit mondok? Elfelejtettem önmagam, csak a MI létezett, mint egy pár. Nem volt hobbim, gyűlöltem az én-időt mert vele akartam lenni, egyedül semmivel nem tudtam lekötni magam. Folyton szeretgetésre, nyáladzásra vágytam, nem tudtam elfogadni, hogy ő néha nélkülem is jól érzi magát.

A felismerésen kívül tudod mi segített? A tudatos ellentmondás. 21 éves koromra ismertem fel, hogy ezek rossz dolgok. (akkor voltunk 2 éve együtt)

Elkezdtem dolgozni ezen úgy, hogy gyakorlatilag BEMESÉLTEM az agyamnak dolgokat. Nyilván az első 1-2 hónapban semmit nem ért, de nem hagytam abba.

Pl mikor elment sörözni a fiúkkal én szépen leültem a kanapéra, megnyitottam egy jegyzettömböt a gépen és elkezdtem kérdéseket írni magamnak.

Miért zavar ez? Mit érzek emiatt? Mi lenne a megoldás? Ez a megoldás mindkettőnket boldoggá tenne, vagy csak engem? Te boldog lennél egy ilyen emberrel?

Meg hasonlókat. És szépen egyesével mindet megválaszoltam. Tudod mit vettem észre? Hogy egy szörnyeteg vagyok. Elképzeltem, hogy én élnék együtt egy ennyire korlátozó emberrel és majdnem rosszul lettem. Elképzeltem, hogy valaki minden percemmel elakarna számoltatni, minden gondolatomat irányítani akarná... ebben mindenki megőrülne!!

Szóval idővel kezdtem teljesen felismerni ezeket a dolgokat, rájöttem, hogy én az a barátnő akarok lenni, akiről büszkén mesél a barátainak. Voltam régebben én is kollégákkal csapatépítőzni és a legtöbb srác hazament este 8-9 körül azzal a megszólalással, hogy "muszáj, mert hiszti lesz". Volt ott egy srác viszont, aki maradt, és azt mondta "hála égnek az én barátnőm szereti, ha jól érzem magam. nem véletlenül akarom elvenni őt jövőre".

Tudod milyen jó érzés lehet, ha így gondolnak rád? Milyen jó érzés lehet ha úgy mehetnek bulizni, akármit csinálni, hogy te adsz egy puszit az ajtóban és jó szórakozást kívánsz? Ilyen barátnő akartam lenni én is. És az agyad igenis irányítható, de ez nem 1-2 hónap lesz!

Mi tavaly összeköltöztünk amúgy és nálam ez is fordulópont volt. Mióta együtt élünk és HO-ból vagyunk mindketten gyakorlatilag teljesen megváltoztam, örülök, ha elmegy valahova mert addig enyém az egész lakás, takarítok, hajatfestek, körmöt festek, másfél órát fürdök stb :D Szóval az összeköltözés hatására elkezdtem igényelni az én-időt... sok sok év után végre szeretek egyedül lenni. Visszatértem egy régi hobbimhoz amit elfeledtem és sokszor várom, hogy leteljen a munkaidő és játszhassak (wowról van szó amúgy:D). Azelőtt azt vártam, hogy leteljen a munkaidő és párommal lehessek.

Na most napi szinten beállt az, hogy végzünk 5kor és 2-3 óra énidő. Minden nap. Én játszok a nappaliban ő meg a hálóban gitározgat, sorozatot néz. Hétvégén ez van, hogy 4-5 óra is simán. És ígyis rengeteg időnk van egymásra! Milliószor jobb a kapcsolatunk, mióta nem vagyunk összenőve ennyire. Milliószor mosolygósabb férfi jön ki hozzám a nappaliba este, miután a hobbijával szöszmötölt, mint anno, mikor szinte katonásan pontban munkavégzés után jött hozzám.

RENGETEG időbe fog ez telni és ha azt szeretnéd, hogy a párod ne hagyjon el időközben, akkor szólj neki. Én is szóltam, hogy figyelj, tudom mik a hibáim, tudom, hogy rémesen viselkedek néha, de elkezdtem dolgozni ezeken és megígérem, hogy megváltozok. Ehhez kell a türelmed és lehet néha a segítséged, de kettőnkért teszem. Nekem párom abszolút támogató volt ebben, mindig megmondta, ha gyökérül viselkedtem. Kellett is.

Nagyon nagyon sok hajrá, ha beszélgetnél, keress meg üzenetben nyugodtan!

23L

Bennem is van hasonló kontrollmánia.

Én is fokozatosan próbálom elengedni, nagyon nehéz.

Nekem az kezd beválni, hogy én is eleresztem a saját gyeplőmet, mert azt vettem észre, hogy én is ugyanezt várom el tőle. Féltsen, velem akarjon lenni mindig, nélkülem sehova. Mostanság én mondom neki, hogy ide oda elmegyek egyedül és rájövök, hogy ebben nincs semmi rossz, hát tegye ő is.