Mi a helyes ebben az esetben, onzoseg lenne elhagyni? (Bovebben lent, eleg hosszu)

2016ban szuletett meg az elso gyerekem, hivatalosan a nagymamam a gyamja 2018ota, tul fiatal es eretlen voltam a feladatra. Napi szinten tartom a kapcsolatot a gyermekkel, tolunk kb negyed orara elnek, szoval amikor az idojaras engedi mindig csinalunk valami programot, mar beadtam a kerelmet, miszerint szeretnem ujbol en nevelni, nagymamam tamogat ebben, ha minden jol megy jovore mar ismet velem elhet.

Uj kapcsolatombol 2020ban szuletett masodik gyerekem velunk el, parom is tamogatja, hogy a nagyobb gyermeket visszakapjuk.

DE. A mai nap hatalmas csalodas volt. Elmentunk a nagylanyert, elvittuk jatszoterre, majd ott a "kedves" parom egy rovid szovaltas utan (a kisebb epp homokot akart enni, en szoltam neki, hogy mossa ki a szajat, mert en nyakig saros voltam a masik gyerekkel egyutt) a jatszoter kozepen elkezdett velem orditani, (gyerekek es szulol elott) megalazni hogy neki elege van belolem, menjek anyamba. Visszavagtam, hogy megis mit kepzel magarol, kivel beszel, hogy engedheti meg maganak velem szembe ezt a stilust?! Morgott valamit aztan leult duzzogni a padra. En mondtam neki, hogyha nem akar itt maradni, akkor inkabb menjen haza mert erre senki nem kivancsi. Egy sziasztokot odakopott, majd ment volna el, en utana szoltam, hogy azert elkoszonhetne normalisan is, mondjuk mintha a csaladjatol koszonne el. Nagy kegyesen odajott adott egy puszit, majd nagymellennyel elvonult, ott hagyott minket a pcsaba.

A nagylany elkezdett sirni, hogy miert megy el parom, miert kiabalt, megijedt tole (nincs ehez hozzaszokva). Mondta, hogy tobbet nem akarja latni.

En merhetetlen nagyot csalodtam egyreszt mert zsigerbol megalazott, masreszt es inkabb ez a mervado, hogy engedhette meg maganak ezt a viselkedest egy olyan helyen, ahol kisgyerekek vannak, a gyerekkel szemben aki hiaba nem az ove ver szerint, mindenkinek ugy allitja be, hogy az O lanya, mennyire szereti stb.

Miutan hazavittem egy ora mulva sirva a gyereket elmondtam nagymamamnak mi tortent. Teljesen letaglozta az eset, nem tudja hova rakni.

Csak ismetelni tudom magam, hogy ekkorat en meg emberbe, raadasul a gyerekem apjaba nem csalodtam.

Hetek ota jar folyton az eszem, a viselkedeset figyelem es arra ebredtem ra, hogy valoszinu bantalmazo kapcsolatba sikerult gyereket szulnom. Olvasgattam errol nem egy nem ket cikket, konyvet es a bantalmazo resze 99%ban leirja parom viselkedeset (csendel buntet, ha igazam van valamiben, en vagyok a kitoreseiert a hibas, folyton degradal, meghazudtolja amit mondok, be akarja nekem meselni, hogy ez es az tortent, kozben nagyon jol tudom, hogy nem ugy volt, "poenbol" rohogve mondogatja, hogy de beleverne a fejembe, ha nem en lennek mar reg szetvert volna, mindenbe belekot amit mondok, semmi nem ugy van, ahogy en mondom, hiaba mondom a feketere, hogy fekete, meg akarja magyarazni hogy az feher es en latom rosszul).

Meg azt hozzatennem, hogy a kozos gyerekunkel sem igazan foglalkozik, ezt probaltam annak betudni, hogy dolgozik es faradt. De nem ez van. Neki nincs kedve a gyerekhez en lehetek akarmilyen faradt, fajhat barmim, neki pont akkor lesz valami "baja". Ha uvolt a gyerek mindig nalam van, hiaba nem birom mar idegileg neha, akkor en vagyok a szar idegbeteg. O csapkod, dobal, uvolt, nem nezve semmit es senkit. Bizonygatja mindig, hogy mennyire szeret, en vagyok neki a megtestesult istenno, nalam jobbat keresve se talalna. Mikor nagy ritkan sikerul vele kommunikalnom mindig csak annyit mond, hogy nem tudja miert viselkedik igy, o szeret, nem bantana soha. Ha mondom neki, hogy most megbantott lekezel, majd egy "tulreagalod" monologgal ismet engem hibaztat a viselkedeseert.

Azt tudom, hogy ez nem normalis, de rajta kivul kb senkim nincs, egy baratom se miatta, mert allitasa szerint mind rossz hatassal van ram. Az o barati korebe probaltam baratokra talalni, de azok meg olyanok, hogy mondok valamot es tovabbadjak mindenkinek.

Tehetetlennek erzem magam, mert a jovedelmem mindossze amit a kisebb gyerek utan kapok (~38000ft). Mielott terhes lettem volt munkam, csak mint kiderult nem voltam bejelentve. Azt se nezte jo szemmel ha dolgozok, mert majd o eltart. En meg hulye naiv fejemmel tapaaztalat hijan belementem ebbe. Mikor szallodaba dolgoztam az volt az agymenese, hogy en nem takaritok, hanem kefelek. Ha elmentem az exkoleganoimmel valahova ot percenkent hivogatott, hogy mikor megyek mar haza, hiabq voltak itt az o baratai.