Hogyan engeszteljem ki vagy nyugtassam meg a férjemet? Most tudatosodott benne, hogy nem lesz olyan könnyű az életünk mint gondolta és az is bántja, hogy velem veszekedett emiatt.

A dolog onnan indult ki, hogy a gyerekek születése után nem tudtam visszamenni dolgozni (a legkisebb 7 éves, vele vagyok gyes-en). Az utóbbi időben egyre több vitánk volt emiatt és az anyagiak miatt, végül megmondtam neki, hogy szerezzen valakit a gyerekek mellé amíg nem vagyok itthon és örömmel megyek dolgozni.

Ő ezen felbátorodott, kerített egy tündéri nyugdíjas hölgyet, akinek tapasztalata is van hasonló gyerekekkel és még az egyik ismerősénél 4 órás munkát is szerzett nekem. Azt mondta, innentől a pénzügyi dolgokat szeretné ő intézni, mert szerinte úgy jobban kijövünk. Nem mondom, hogy ezzel nem bántott meg, de ráhagytam mindent. A vásárlásokat az első hónapban még én intéztem, utána viszont azt mondta, inkább siessek haza, majd ő lista alapján bevásárol.

Az elején minden jól ment, a gyerekek elfogadták a pótnagyit, én nagyon élveztem megint emberek között lenni és kevésbé volt fárasztó mint az itthoni műszak, úgy tűnt a férjem is boldogabb, nem veszekedtünk. Csak azért éreztem magam rosszul, mert akkor úgy tűnt, hogy tényleg az én hibám volt minden amit a férjem felrótt nekem.

A második hónap után viszont a férjem megint feszültté vált. Nem tudtam kiszedni belőle, hogy mi a baja, végül most kibukott belőle minden. Egyre rosszabbul állunk, a pótnagyi többet kér, mint amit én megkeresek, a havi kiadások is durván elszálltak, már félretenni sem tudunk és a megtakarításunkhoz is hozzá kellett nyúlnia. Arra kért, hogy mondjak fel. Nagyon ki van készülve és most borzasztó kilátástalannak lát mindent.

Hogyan segíthetnék neki?