Most akkor APA vagy sem?

Ez nagyon sok mindentől függ.

Ha a nevelőapa akkor kerül a gyerek életébe amikor az kicsi, akkor szerintem több beleszólása lehet.

De ha már akkor amikor a gyerek kamasz, mondjuk 14+ éves ott már a saját szülője is inkább csak terelgetni tudja a gyereket.

Szóval ez azért ettől is függ (szerintem), meg a kettejük (gyerek, nevelőapa) viszonyától is.

Meg a szokástól, a pártól stb.

Ezt leginkább az anyával kellene lekommunikálni, hogy egy egységet tudjanak alkotni.

Újrakezdők vagyunk, mindkettőnknek kistinédzser gyerek, velünk élnek, így négyen vagyunk.

Költségeket közösen fizetjük. Természetesen mindenki saját gyereke ruházkodását külön biztosítja (nem vagyunk közös kasszán).

Igen, rászólhat az élettársam a fiamra, sőt. Ha valamivel nem értek egyet, azt négyszemközt beszélem meg vele, nem a gyerek előtt, hogy mi miért nem tetszett és hogy mik az alap dolgok a gyerekekkel kapcsolatban, ki hogy gondolja. Egyfelé kell menni a nevelésben. És ezt ugyanígy az édesapjával is.

Ha egy a háztartás, én amondó vagyok, hogy igenis van a másiknak is beleszólása. Az viszont a gyerek képességein is nagyban múlik, hogy milyen suliba fog menni a véleményedtől függetlenül. Mondjuk egy humános aki a reál dolgokhoz síkhülye, az vagy kibukik a reálos szakokról vagy ugyan elvégzi aránytalanul nagy energiabefektetés árán, de egy lelki roncs felnőtt lesz.

Én majd úgy leszek vele, hogy egy szakma meg érettségi amit én állok, a továbbképzésbe meg max besegítek, ha felvették és finanszíroz belőle fél-egy évet, amit jó eredményekkel zár.

2: jobb esetben a biológiai apának sincsen vétójoga azt illetően, hova megy a gyerek tanulni, hanem azt kell nézni, hogy a gyerek mit szeretne és mihez vannak képességei. Nyilván ha fizetni kell, más kérdés, de miért abból kell kiindulni, hogy biztos fizetni kell a tandíjat? Olyan buta nőkkel kavarsz, akiknek a gyereke genetikailag sem lehet államilag támogatott és gyt-t sem kap aputól?

Egyébként meg normális esetben attól függ a dolog, hogy együtt él-e az apa a gyerekkel és hány éves. Nyilván ha kicsi még a gyerek, akkor fel kell vennie egy apaszerepet, neki is nevelnie kell a gyereket, mert együtt laknak... nem csinálhatja azt, hogy csak játszik a gyerekkel, ha viszont nevelni kell vagy 1.-s matekleckében segíteni, akkor "én nem vagyok az apja". A pénzt elsősorban a biológiai szülőknek kell előteremteni, de azért itt sem kell átesni a ló túlsó oldalára, hogy "még egy csokit sem veszek neki, mert nem vagyok az apja".

Ha meg már kiskamasz, tini a gyerek... annyi van max. hogy A TÉNYLEG NAGY tiszteletlenségekre kell szólni (tehát nem arra, hogy "vissza mert nekem szólni a gyerek", ha csak kulturáltan kifejezte a nemtetszését, vagy "nem hajlandó kismosni a szaros nadrágomat, amíg a meccset nézem"), az egyebek eldöntése a szülők feladata és "jogköre", de jobb esetben azért ott is hagyják önállósodni a gyereket.

Nem váltam el és nem is tervezem, de ha úgy alakulna, és új pasim lenne, nálam biztos nem játszana önkényesen apukát. Nem kell beszállni anyagilag, van nekem elég pénzem, eltartom a gyerekeimet, maradjon csak külön a kassza. Így nem lehet a pénzre hivatkozva belepofazni se a dolgaikba.

Természetesen, mivel együtt élünk, meghallgatom a véleményét (én, nem a gyerekeim), meg normális keretek közt nyilván rájuk szólhat, fegyelmezheti őket. Nem, nem ütheti meg semmiért őket, "nevelő célzatú" pofont sem, ugyanis én se teszem meg, akkor nehogymár más igen. De rászólhat, sőt, büntetést is kiszabhat, ha pl. bunkó, szemtelen valamelyik.

De olyan kérdésekbe, hogy hány évesen hova engedem el, elfogadom-e a pasiját/csaját, meg hol tanuljon tovább, ne legyen beleszólása.

33N

Van egy közös gyerekünk, és a férjemnek van egy fia.

Közös kasszán vagyunk az első évtől, bennem fel sem merült, hogy külön kasszázzunk a gyerek miatt. Úgy vállaltam be, hogy tudtam, hogy ott a gyerek, de én nem úgy néztem rá, mint egy probléma vagy mint egy szekér, ahogy a mondás tartja. Bele nem szóltam a gyerek életébe sosem. Voltak olyan dolgok, amikkel nem értettem egyet, de ezt az apjának mondtam el, nem a gyereknek. Például az anyja megengedte, hogy regisztráljon a facere 9 évesen meg ihat gyümölcsös sört, ezeken én kiakadtam. A sörre annyit mondtam nekik, hogy tudom, hogy nincs jogom ezt tiltani, ha az anya megengedte, viszont a mi házunkban nem fog alkoholizálni.

Szakma választásba sem szóltam bele, néha felhozott a gyerek néhány ötletet, akkor elmondtam a véleményem, de azt is, hogy nem kell rám hallgatnia, ez csak egy vélemény. Végül jó döntést hozott amúgy.

Szerintem, aki úgy áll hozzá, mint te, az inkább válogasson a gyermektelenek között. Egy gyereknek te is egy minta lennél, te lennél a férfikép számára, ez egy fontos feladat, ha nem akarsz az lenni, ne vállald, csak akkor, ha fel tudod fogni ennek a súlyát.