Most akkor APA vagy sem?

Ocsmány provokatív kérdés, de már megszoktuk tőled. Hányás a szöveged és a kulcsszavak is. Tojó? Anyád. Jelentettem. (Valószínűleg feleslegesen, tudom.)

A gyereknek van apja. Az új pasi a nő párja, nem a gyerek nevelőapja. Külön kassza.

És miért alap hogy az általad spermadonornak nevezett apa dobja ki a gyerekét meg a nőt? Általában a nők kezdeményezik a válást, a pasik maradnának a kényelemben bármeddig, akármilyen rossz a kapcsolat.

De nem tudom mit izgatod magad folyton ezen a témán, neked úgysem lesz soha nőd, se gyerektelen, se gyerekes ☺

#13, mi köze ennek tojóhoz. Az a provokatív, vagy inkább csak bunkó.

Szóval te nem vagy apa, semmiyen értelemben. Annyira nem lehet kiszúrni egy gyerekkel sem.

Elvált nő és anya is vagyok.

Nagyon lehangoló, elszomorító és degradáló a “fröcsögés”, hogy “csak d*gni vagytok jók”.

Attól, hogy anya is vagyok (ami valljuk meg: tökéletesen természetes és a leggyakoribb már 30 felett), bizony nő is.

Azon is lehet fröcsögni és magas lóról oktatni, hogy “felcsináltatta magát” meg a “kölykének eltartót keres a másodosztályú áru”... ez nem egy elegáns vélemény és nagyon nem az én szegénységi bizonyítványom.

Ha ismerkedik valaki velem (tudom, az itteni nagyhangú albis se kutyája-se macskája, élet iskolájában szocializálódott rétegnek ez maga a sci-fi :), akkor annak tudatában teszi, hogy van gyerekem is.

(Igen, apja is, aki anno a férjem volt, nem “felcsinált a tahó alfa” és válni sem csak baltával lehet, ahogy házasodni sem üres s..ggel, mert ez szokott még az állandó hiszti tárgya lenni).

Normális párkapcsolat szereteten és tiszteleten alapul és igen: az együttélés családi életet is jelent. Nem, nemcsak a “büdös, neveletlen más f*szi kölyke miatt” :)

Mivel a saját otthonomban, a saját jövedelmemből is igen jól megoldom a napi kérdéseket, így nem vagyok kiszolgáltatva ilyen alacsony szinten gondolkodó “férfiaknak”- így igen: a válásom után olyan férfi lehet a társam, aki egyenrangú partnerem a családi élet minden területén. Ha szeret engem, akkor a kisfiam is elfogadja, ez egy szint felett igenis evidencia.

A 35 feletti korosztályban elvált embereknek (igen, a férfiaknak is!) jellemzően van(nak) gyerekeik- ez csak az ott fröcsögőknek kuriózum.

Nem könnyű ismerkedni, értékes, hozzánk illő, méltó tàrsat találni, ennek igenis része a gyerekneveléssel, anyagiakkal stb. kapcsolatos harmóniát is jelenteni kell... ami még nem volt szempont 20 évesen.

Ha a kölcsönös tisztelet megvan, akkor nem lesz “te ne szólj bele, nem a tiéd”, meg “nem vagy az apám”... ez mélységesen bántó, sértő.

Akik együtt élnek, azoknak jó esetben nemcsak az ágyat kellene megosztani, de tudom, sci-fi vagyok màr megint, hiszen nem vagyok másra hó, csak ha valami primitív fröcsögő “megtisztelhet” a könyöradomány dugással :D

(...aki így tekint másokra, az ne is haragudjatok, de nem érdemel párkapcsolatot!)

Az utolso nagyon szepen megfogalmazta. Most en jovok.

A kerdezonek a budos eletben nem lesz gyereke, mert mar csak a stilusa miatt is feltetelezem hogy a bot is bottal piszkalja, emellett feltehetoleg ronda is. Azon sem lepodnek meg, ha meg szuz lenne, es ebbol fakadna a frusztracioja a gyerekes/kover/tanulatlan stb nok irant, akik az o szemeben masodosztalyuak, megse neznek ra ok se, es igy kenytelen szembesulni vele hogy o szegeny harmadosztalyba szorult.

Szerintem titkon a kerdezo, nemhogy egy elvalt anyukanak, de egy ozvegy nagymamanak is orulne mint majom a farkanak.

Szep estet! 😊

Minden ember nevel mindenkit, aki az életében van. Persze csak minimálisan, de azzal, hogy tapasztaljuk egymást, tanuljuk egymást.

Nevelőszülő jó esetben egy szinten van a szülővel, így ő is ugyanúgy tudja segíteni a fejlődő gyermeket.

Apa vagyok.